A nehany evvel ezelott Japanban tortent atomreaktor szerencsetlensege utan volt..tuleloket szolaltattak meg, azokat olvasgattam.Itt szerepelt egy edesanya, aki eppen dolgozott, a gyermek iskolaban, a ferje szinten dolgozott..nagyjabol 24 oraig nem derult ki a csaladja tulelte e, majdnem megbolondult ezido alatt..amikor ujra olelhettek egymast, megfogadta soha tobbe nem engedi el oket..nem erdekli hazkolcson, nagy haz, draga auto, nem erdekli mas, csak az oveinek a kozelsege, a tudat, hogy jol vannak..megerintett, de igazan tavaly osszel ertettem meg, mint magat a hazassagi fogadalmat is a joban rosszban, betegsegben egeszsegbent..akkor en is megfogadtam, soha tobbe nem lehet fontosabb semmi az enyeimek rovasara, pedig en nem is mulasztottam, nem hibaztam.
Meg a nagy betegseg elott jartunk, meg vidam , jokedvu voltam, meg volt kedvem a kocsiban fotozkodni, vagy egy-egy kirakatban..annyira orultem annak a pulcsinak osszel.Orultem az eletnek, sot a nagybetusnek ELET-nek.Ha valaki felvazolja mi var ram, talan el sem hiszem.Meg akkor keszultem erdekes kepsorozatra a szuletesnapomra, de aztan elmaradt, elmult a kedvem is.Most elovettem ujra a szoknyanap kapcsan, most is keszultem, de a fotok sietosen szulettek a font irtak okan.
Szerettem volna irni valami szepet meg a szoknyakrol, vagy esetleg erdekeset, eleg sokat olvastam, tanulmanyoztam a szuk ido ellenere is.
Aztan csak marad ennyi: a szoknya szamomra a noiesseg szuperlativusza:)
Aki megleli a stilusat benne, tudja viselni ugy, hogy nem a ruha viseli Ot, akkor o nagyon szerencses lehet.A mai divatban, amikor igazan nincs egyetlen iranyzat, csak rovid, csak midi, csak harang, csak A vonalu..akkor mindenki stilusos lehet.
A harom szoknya(kivalasztasa nagyon nehez volt) a kedvenc oszi teli szoknyaim..mind valamiert, a szine, az anyaga, a zsebe, a cikkcakkos alja miatt.
A masik ket kep az elmaradt oszbol.
Holnap szoknyanap, vagyis az en napom:)
