Tuesday, May 23, 2017

Soha ne add fel!...


Nyar volt, azon az oszon toltottem be a 6-ik evemet, nagycsoportos ovis lettem.Nagyon szerettem amikor napos voltam, mert volt egy feher koteny es kisebb kukta sapka, amit olyankor felvehettunk.Otthon csak ferfi bicajunk volt, a vazas.Hat jo, ha ez van akkor ez van, ezzel kell dolgozni, ugyanis elhataroztam, hogy marpedig en megtanulok biciklizni egyedul.Tobbnyire mindennek igy mentem neki..nem tudom mi az oka, meg ma sem, ennek a nagy onallosagnak, hogy nincs szuksegem segitsegre akkor sem, amikor egyebkent nagyon kellene.Raadasul lejtos volt az utca, vagyis felgyorsultam erosen , de nem feltem.Mikor begyorsultam probaltam atdugni a labam a vaz alatt, megerinteni a masik pedalt, tekerni rajta.Egy arasszal mindig tovabb tekertem, mig vegul hosszu orak probalkozasa utan, azt vettem eszre tekerem, nem dolok, nem borulok..es vigyorogtam buszken:) a legnehezebb megoldast valasztottam kislanykent es megoldottam.
A hoviragos bogrem szettorott, ahogy irtam..volt itthon ragaszto, azt hittem jo lesz hozza, de nem , nem volt jo.Vettem egy masikat, gorilla ragaszto a neve.Az sem volt jo, pedig porcelanhoz is javasolja.Elmentem venni egy harmadik ragasztot.B. mar teljesen kiakadt, szerinte dobjam ki a darabokat, ennyit nem er.Vegul a masodik ragasztoval, ruhacsipesszel osszekapcsolva sikerult osszeragasztani.Nem lett szep, de egyben van.Viragot ultettem bele.Mar nem csak az volt a fntos, hogy lassam meg, nezhessem, az, hogy meg tudjam csinalni..nem azonnal feladni.
Mert amivel dolgozunk erosit, akkor is, ha csak egy torott bogre..a kitartas a sikerelmeny szarnyakat ad  az ujabb feladat elvegzesehez.



4 comments:

  1. Vázon alul tekerve tanultál meg bicajozni? :D jaj, ezen annyira nevettem, mert én szintén :D mai ésszel, fejjel fel sem tudom fogni, hogy tudtunk úgy menni a biciklivel...persze, nem volt akkoriban mindenkinek a családban kerékpár, egy volt, azt kellett szeretni :)

    háááát...a bögre ragasztásban (is) tényleg kitartó vagy, én már mérgemben biztos kivágtam volna, ahogy B. is javasolta Neked :)) a virággal látva viszont már azt mondom: megérte!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kepzeld az egesz itt van elottem ahogy orakig probaltam de nap vegere tekertem ugyesen:))pedig a vaz alatt atdugva eleg hulyen neztunk ki,de ment:)Ma mar ilyet el se tudnak sokan kepzelni, na meg sisakunk sem volt, m,eg terd konyokvedo stb:DD

      Mindenben ilyen vagyok, ha nagyon akarok valamit..soha nem adom fel..a fiam mar ki akarta dobni a darabokat:D
      Tudom, hogy nem lesz annyira tartos, valoszinu csak ezen a nyaron birja ki, de nem bantam meg:))

      Delete
  2. Kinek mi az érték azért küzd, az eredményt nézve megérte. Nekem széttört, s sajnos csodaszép tányérjaim, falitányérjaim vannak. Azok várják az újjászületésüket. Olyan darabokban, ami már csak újjászületve lesz szép. Előkerült Puskin? Nem olvastalak vissza.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ez igy van Aniko! valamihez jobban ragaszkodunk, vagy csak a munkaval kifejezunk valamit nem is tudom..de orulok, hogy megcsinaltam!!

      Nincs az en Puskinom:((

      Delete