Saturday, January 4, 2014

csupa jég, csupa szép...


 ... az alvo termeszet lelegzetelallito csodaja zokkentett ki a gondolataimbol, mindig kepes felulirni a legszebbet is.A hullamok erosen tolhattak maguk elott a felhalmozodott havat, majd erot veszitve fagytak meg, egeszen tavol a viztol.Kis szigetek is kepzodtek a viztukron, siralyok birtokoltak nehol.Mintha az eszaki sarkon jarnek ebben a doktorzsivagos vilagomban, kuszalodnak a szalak, a tortenetek, csupan a helyszin marad, allandosul.Magaval ragad, ujra es ujra racsodalkoztat, szavamat veszi..nekem, aki csak neholi sertesektol szokott csondben maradni.
Lassan egy hete 2014  van, izlelgetem, es kulonosebb banasmod nelkul szoktatjuk egymast, egymashoz.Nem tudom, hogy a kimondottol lesz e boldog, boldog lesz e, de abban biztos vagyok, mivel abszolut boldogsag nem letezik, lesz sok boldog pillanata.A hozzaallas fontos, ma mar tudom, eppen ezert fontos ha tobbszor mondom is, egyfelen rahangolom magam a boldogsagra a sok ismetlessel...



Masodik eve elunk ebben a hazban, tragediakent eltem meg a bekoltozest, durcasan, dacosan, taszitva magamtol minden olyat, ami esetleg boldogsagot adhatna.Egeszen addig, amig elgyengultem, megadtam magam a sorsnak, kozte a boldogsagnak is, mert olyan nincs, hogy valami mindig csak rossz legyen.
Igy lettem sokszor boldog is, mert lett fahej illatu kertem a cukraszdatol, levelezesem a kertben a gyerekekkel, szamtalan mokus vandorolt utanam az elozo hazbol, feketerigok hada nezett be hozzam naponta.
Itt lettem borzasztoan beteg, de itt is gyogyultam meg.A haz szamtalan lepcsoje tart edzesben az egyeb torna mellett.Meglattam azt , amit a zoldovezetben elveszve a kertben, a szepsegben talan alig vettem eszre.Mennyi uzlet van bepapirozva, mennyi kisvallalkozo lett vesztese ennek a gazdasagi folyamatnak, ami napjainkban van.Vannak homeless tragediak, vannak utcan zenelo eletmuveszek, van antik utca rengeteg kinccsel, es van masik kedvenc aruhaz.Megmaradt a part, bovult masik szakasszal is, hogy boldogitson engem, egymast.Derusen tekintek ebbe az evbe, de a nehezsegei sem riasztanak el majd, mert tanulni legtobbszor, legtobbet  abbol tudok.










4 comments:

  1. A természet szépsége felülmúlhatatlan.
    A lélek bajai megbetegítenek. Hányszor,de hányszor tapasztaljuk meg! Aztán valahogy mindig talpra állunk.

    ReplyDelete
  2. Ez aztán tényleg Jégvilg,de milyen jó,hogy süt a nap!!!!!!

    ReplyDelete
  3. Annak az egynegyede is eleg lenne most nekem:)

    ReplyDelete
  4. Nagyon szepen koszonom Eniko! Viszont kivanok Boldog Uj Evet, csupa szepet, jot, sok nevetessel!:)

    puszillak szeretettel!:)

    ReplyDelete