Monday, March 15, 2010

KisVirág -nak:)




Kedves KisVirag!


Ketszer olvastam el a bejegyzesed, mert biztam abban, hogy valamit felreolvastam, felreertettem.Sokkolt a hir,mert szinte naponta neztem be, hatha elokerultel mar.
Rovid hat honapja azt sem tudtad, hogy a vilagon vagyok, most megis engem ugyanugy dobbentett meg a hir, mintha mindig ismertelek volna.Az eddigiek alapjan ugy erzem egy nagyon vidam, elni szereto, es tudo emberket ismertem meg szemelyedben.Nehany hete azt irtad szereted olvasni, amit irok.Ime ez is en vagyok.

8 evig eltem Torontoban, nagy emeletes hazban, egy oszi reggelen eppen rohanasban voltam, mert ritka pillanat egyike volt, elaludtam.Nagyon kenyes vagyok a pontos megjelenesre barmirol legyen is szo, de akkor munkaba igyekeztem.Allunk a liftben, egy anyuka talan masfel eves nyoszorgo gyerekevel, egy nagyobbal, olyan ot eves kislannyal, Ot kisertek a buszhoz, az iskola buszhoz.Szendvics volt a kezemben, a kisfiu minduntalan az utan nyult, a cumisuvege ures volt, hiaba szipakolta.Az anyuka ugy lattam zavarban volt, magyarazni kezdett, hogy elfogyott a tej tegnap este es az uzletek csak 9 kor nyitottak akkor meg, addig varni kell.Meg majdnem masfel ora volt , en kesesben, de a kisfiu siros arcat egesz nap nem tudtam volna feledni.Ok kiszalltak, en maradtam, mondtam, hogy valamit elfelejtettem.Visszamentem a tejert, volt egy sertetlen dobozzal a hutoben, es bekopogtam hozzajuk, nagy meglepetesukre.Akkor ertek vissza eppen, a kisfiu sirdogalt.
Tudtam, hogy szegyellni fogom a kesest, zavarni fog, hogy csalodast okozok, de tudtam azt is, hogy egesz nap a kisfiu arcat latnam magam elott, es a tudat, hogy nekunk otthon van a tej.Nagy oromet okoztam, feledtette a kesest, es a kovetkezmenyeit is.

Talan elocsaltam egy mosolyt , akkor mar megerte.
Itt most szunet van, reggeltol estig csatangolunk, de utana, ha szeretnel esetleg egy teljesen idegen emberrel beszelni, mert neha pont az a jo, barmikor felhivlak.Nem vagy egyedul.

Gyogyulj meg mielobb, mert nem csak Afrika var:)

No comments:

Post a Comment