
Rola almodtam ismet, egy hete talan, az erzes nem szunik, ezert irok .Csak egy pillanatra lattam, profilbol, a haja szine maradt meg nagyon , mert nem azt lattam amilyen most, hanem amilyen volt vala.
Olyan volt, mint a hosszan tarto jeges, fagyos, minden legturelmesebb termeszetut is megtapezo tel utan az elso langyos napsugar, ahogy megsimogatja az arcunk, keresi a fedetlen feluletet, hogy belenk hatoljon, a lelkunkig es mosolyt csaljon, mosolyt az igeretevel.Azzal az igerettel, hogy eljon iden is.Mas lesz a jarasod, a belefaradt, beletorodott lelassult mozdulatokat vidam, szeleburdis lepesek valtjak fel.
Lebegsz a talaj folott, olyan konnyuve valsz, alakulsz at, magad sem erted.Lebegtem sulytalanul az almomban, olyan konnyu , egyszeru volt minden es mindenki.A kocsimhoz igyekeztem, amikor ereztem, hogy hatulrol atolel es magahoz huz, nyakamba dugja fejet es mosolyog.
-Most megvagy!- mondta nevetosen
-Mondj valami keket!-kerte
-Szemed kekjeben megmartoznek-mondtam sebtiben
.-Nem kek szinu a szemem- csalodott a hangja.
-Ezert a "nék", a Tiedben lubickolok.
Felebredtem.Kiszaradt a torkom,elveszetten neztem korbe, ahogy konyokomon tartottam felsotestem.Masodpercekig nem tudtam az oceanon innen, vagy tul vagyok.Majd letisztult, a valosagost almodtam, a varbol, amikor neztuk a varost alattunk...
foto cime:dream