Eros , turelmetlen(ferfi) kopogas zavarja meg a csondes szombat delutant. Nem hagyja abba, kopog, eldontotte biztosan, hogy addig kopog,amig az ajto ki nem nyilik, mint maskor is
-jovok mar, jovok!-szolok
-csukd be a szemed es fordulj meg!-hallom az ajto masik oldalarol, az ismert hangot. Pillanatra zavar all be, melyikkel kezdjem, ha megfordulok, nem tudok ajtot nyitni, nevetek halkan, szeretek jatszani. -most akkor melyik legyen?-szolok ki, amivel persze tudom, hogy idot huzok es fokozom a turelmetlenseget, ami mar most sem kicsi.
-jo, akkor csak nyisd, ki de azonnal csukd be a szemed!-valaszol megadoan Nyitom az ajtot, szemem csukva, mosoly marad.
-Ne leskelodj, ne csalj!-hallom es kozben erzem az eros tenyeret, ahogy rasimul csuklomra,mint bilincs , szinte rant maga utan.Kicsit faj a szoritas, sziszegek, tudja, lazul a keze.
-nincs senki a nappaliban, miert viszel a haloba?-kerdezem, pedig nyilvanvalo
-fogd meg, de meg ne nyisd ki a szemed!-kapom a nem a kerdesemre illo valaszt, es kezembe nyomja a dobozt Ismeros a tapintas , de nagyobb a megszokottnal, hosszukas, lapos. -kitalaltad mar?-kerdezi, es hallani lehet hangjan az elegedett mosolyt
-Igen, (nyilik ki a szemem)-mosolygok, mint egy gyerek es szepen megsimitom a fekete dobozt.Lassan , ovatosan nyitom ki, mintha attol tartanek, hogy a nyitassal eltunik a tartalma. Egy csodalatos nyaklanc van elottem, gyongyos, kicsit rozsaszines arnyalattal, kovekkel kiegeszitve egy szakaszon, es alul haromsorosan ujbol gyongy fogja ossze.
-fordulj meg!-hallom ujra, a szelidebb hangot, es maris kapcsolja a nyakamba. A gyongy korbeolel, a lelkem a lelkeben, allok, bambulva, megilletodve.
- Nem lattad azt az autos ujsagot?--hoz vissza a bambulasbol Vege, a pillanat elmult, bezarult, mint egy kapszula, benne a varazzsal.
