Neha elfelejti az ember milyen is volt
..a gondtalan, vidam gyermekkor.
Ma hazafele piros lampa mellett talan 2 eves kislany gumicsizmaban, ami bar a merete volt, megis ugy tunt pont akkora , mint O.
Egy hatalmas pocsolyaban tapicskolt, ugralt, nevetett, tapsolt.Mellette az anyukaja, aki a csizmat latvan szandekosan vitte oda.Belefeldkeztem a latvanyba, ram dudaltak mogulem, induljak el...aztan itthon bealltam es az en kertem elott is hatalmas tavacska kepzodott...levettem a szandalom , belesetaltam:)A forro beton alatta, egeszen atmelegitette a vizet
.
Nehez ev van mogottem, a ferjem kalvariaja, elveszitettem Lolat, most a baratokat...szoval ennyi mindennel a fejunkben, lelkunkben, nehez eloidezni egy egy nevetesben azt a felhotlen gondtalansagot.
Ettol felbuzdulva , elkeszitettem a nagyon hires!!:
(peach cobbler...)-om
...kicsit elobb, mint szoktam..a felnott kor gondtalansaga a pocsolyatol a konyhaba koltozott, sutes fozes kozben mindig az vagyok:)
