A. beteg, gyogyithatatlan, visszafordithatatlan, negy kisebb egy orias mutete volt, melyben negyven masodpercig allt a szive.Meg most is emlekszik minden szora..nincs semmi odaat tudod, csak pokoli nagy sotetseg..nincs tulvilag, nekem elhiheted...nem nezett ra mikozben koppantak szavai kemenyen, de megis minden el nelkul.
Most kepzeletben nyujtotta a kezet, levelet irt...sokaig a foldben forrongo majd hirtelen feltoro lavakent buggyantak szavai, nyersen, de ragaszkodoan..ahogy megszuletnek az emberben, meg kimondas elotti csiszolatlanul.Gondolkodas nelkul irt vissza, nem firtatta merre jart, mi tortent, miert csak most..minden ott folytatodott es ugy, mint akkor ket evvel ezelott.A beteg emberek lelke mast el sem birna, minden percukben kiszolgaltatottak, sebezhetok.
A talalkozasra npszemuvegben erkeztek, pedig nem beszeltek ossze..kivaloan takarja, rejti el osszenezesuket, egymas szemeben valo elveszesuket..masodszor , amikor beultek a kavezoba, akkor levettek magukrol..olyan volt, mint alarcosbalban a vegen levenni a szemukrol a maszkot es bar addig is tudjak ki a masik, millio ismertetoje van, de megis akkor leplezodnek le, vetkoznek le igazan...mennyi fajdalom van abban a tekintetben, te jo eg..a masik fajdalma tukrozodik, aki latja belefajdul, nem tud elsiklani folotte, keptelenseg...A. nem iszik kavet, semmit most, csak beszel, ugy beszel, mint aki ket evet suritve ebben a fel- egy oraban szeretne elmeselni..engedi, o ugyis issza, kortyolja az italat, kozben bologat, tudomasara hozva hogy figyel.Aztan hazaviszi, idore otthon kell lennie a gyogyszerei miatt.
Mielott A. kiszallna, egyezseget kinal neki..heti egyszer igy, kotetlenul, ami eppen jon, jol esik..beules vagy seta, vagy ha segithet valamiben..A meg sem varja a veget, elfogadja, olyan gyerekes orommel, mintha kitalalta volna a gondolatat, a kivansagat, a vagyalmat.
Akkor egy het mulva, valnak el felenk mosollyal...
