A vasalo meg nem hult ki, az ing szepen log ala az akaszton.Ilyenkor valahogy mindig elfelejtem, hogy en soha nem is szerettem vasalni.Feledteti konnyen az a szeretetmamor, ahogy keszitem, oltoztetem a fiam.Mondjam ki rendesen:szeretek ferfit oltoztetni:)
A kenyelmes, tobbnyire polos, sot a kanikula idejen polo nelkuli idoszak utan egyszeruen gyonyorkodom abban, ahogy az ing elegans vonala atalakitja , nadragba razza a viselojet.
Ruha es minden egyeb elkeszitve, soha nem reggel, nem lehet kapkodos.
..az ember azt hiszem akkor jon ra mennyi fajdalmat okozott a szuleinek, amikor o maga is szulo lesz.Nezi, hasonlitja a sajat gyereket, viszonyitja ahhoz ahogy o maga viselkedett, es rajon mennyi mindent visszacsinalna, visszavonna , ha lehetne.Tul gyorsan szerettem volna felnotte valni.Tul sok olyan vaggyal szulettem, amit tudtam, hogy magam kell megvalositanom, nem fogom keszen kapni.
Es persze keptelenseg, orultseg almodozni, ujraelni, de arra jo, hogy nyugtazza,ha o sokat hibazott is, a gyereke milyen, mennyire mas.
Sutottem helyes kis kekszeket, iskolabuszosat:) a vegzos fiamnak.Kulon megfogalmazhatatlan baja van annak, ahogy ennyi evesen is eppen ugy eszi hideg tejjel majd, mint oviban meg.Sikerult megorizni, egyfelen konzervalni a gondtalan gyermekkor kincs erteku pillanatat, amikor a tejbe martott kis keksz, kozosen majszolva, kotott ossze megjobban bennunket.
A taska konnyebb lett, a gyerek felnott, mi meg gyerekesse valtunk kozben...tokeletes.
Sept.3.Hetfo ejjel
