..a tanar a Nagy Tavakrol, a Niagara vizesesrol, a tersegbeni iparrol beszelt.Koordinatazta a vizesest, melynek szamai messzire vittek.
Probaltam elkepzelni, nem sok sikerrel, hiszen ott, akkor fogalmam nem volt arrol milyen nedves a levego az alaeso viztomegtol.Olyan, mintha allando eso vagy kodszitalas lenne, a hajad nedves lesz azonnal.
Csak azt tudtam a kepzeletemmel, hogy egyszer latnom kell.14 eves voltam, gazdasagi foldrajz oran, a tanar egyben az iskola igazgatoja volt.
Ossze vissza dobog a szentimentilas szivem ilyenkor, igy szeptemberben, tanevkezdeskor, es nehanyan, akikrol ugy kepzelem meghatarozok voltak az eletemben, tettek ahhoz, amilyenne lettem, ilyenkor eszembe jutnak, es szeretettel, halaval gondolok vissza.
Allni kellett a terkep elott, kezunkben a palcaval, es azonnal bokni az igazgato altal emlitett orszag fovarosat.Ha nem tudtad, kilatasban volt az asztalan levo viragcserepet hozzad vagja.
Ma mar foljelentenek a "gyerekre nezve karos pedagogia modszerert", en megis nagy halaval gondolok ra(is).
Igy, ilyenkor szeptemberben, es amikor a vizeses elott allok is, ez a pillanat, ez az ora jut eszembe mindig.Koszonom tanarur!:)
