Sunday, September 16, 2012

cookie jar...


Az elsok egyike volt, ami feltunt nekem  hajdanan, amikor idekerultem, a sutemenyes uveg, vagy hordo, jobb szot nem talaltam.
Nagyon sokfele van, uvegbol, keramiabol keszult, es kulonbozo alakuak, mesefigurak, vagy nagymamas, szakacs alaku.Vagy egyszeru uveghenger,amiben lehet latni kivulrol a tartalmat.

Egeszen 1930-ig , a nagy gazdasagi vilagvalsagig tekint vissza a kora.Azota gyartjak, es ez , az a biznisz, ami nem hanyatlik, nem megy tonkre.Pedig en nem is sokszor vettem, nem tudom masoknal mennyire fogyo eszkoz, illetve edeny.
Aztan elerkeztem ahhoz a pillanathoz, amikor nekem is lett, nem csak kirakatban csodaltam,.En jobban szeretem, hogy nem uveg, csak, ha leemeled a tetejet lehet tudni, hogy van e benne valami.Igy is kezelem.Soha nem szolok a fiuknak, hogy mikor tettem bele, ami azert jo, mert rendszeresen megnezik.Ha jelen vagyok lathatom a csalodast, vagy az oromot, vagyis erdekes szinten tartom ezzel a nem szolassal.A fogyas is hasonlo, csak azt veszem eszre, hogy ures.Mintha valami manok jartak volna itt.
Csaladi szerepen tul, meg nagyszeru ajandekotletnek is tartom, en biztosan nagyon orulnek, ha ilyet kapnek egy masnival atkotve, es teletoltve mondjuk sajtos pogacsaval:)
Most eppen nem ures, van benne keksz, elotte pogacsaval toltottem meg.Puhan tartja, frissen,  az is lehet, hogy nincs ideje megszaradni ebben semminek...es ez igy van jol.