Aztan neha neha jatszom, eljatszom az iro-utazo szerepet, amikor csak utazom es figyelek, rabizom magam a tajra, a latvanyra, engedem ropitsen hegyeken, vizeken tul.Majd varatlanul leejt, es meg a helyszin is ismeros...
A kozelemben van egy utca, ami ugy, ahogy van az egesz, antik uzletek sokasaga.
Egymast valtogatjak az otletes nevek:Nagyi kincses padlasa, Kincseslada, Valogato, Megegyszer, Antik, Mlliomos lanya, Kincsek a pincebol....hogy nehanyat emlitsek a sok kozul.
Direkt elfordulok menet -jovet, hogy ezen az utcan guruljak vegig naponta,es mindig megfogadom ma hazafele megallok nezelodni is.Persze legtobbszor nem igy alakul, mert valami mas mindig fontosabb.
2 lampa van a szakaszon, es itt valahogy mindig orulok, ha piros lampat kapok, mert tovabb tart, legalabb kocsibol bameszkodhatok.Nagyon sok porteka van kiteve a jardara, az uzlet ele, joparat meg is vettem mar a szememmel, mikozben az eszemmel a ferjemet gyozom meg a fontossagarol, es belehalnek azonnal, ha nem lehetne az enyem.
Egy ideje arra lettem figyelmes, hogy szinte csak noket latok ebben az utcaban, neha neha latok ferfit, mint kiserot, aki varja unottan, hogy a kedvese eldontse azt a szep , de sok fenyesitest igenylo lampat nyomja majd a kezebe, vagy a karpiton javitani valo karosszeket, aminek a fafaragasa lenyugozo meg igy is, hibasan is.Az a keves ferfi csak cipelokent, vagy hordarkent van jelen, latszik is rajtuk, mert meg veletlenul sem latom egyiket sem elveszni a sok kincs kozott.
Aztan ezen ugy elmelaztam, ahogy szoktam:)es arra jutottam:mi nok vagyunk a feszekrakok, a ferfiak a kidobalok, selejtezok, ez lehet a magyarazat.Ott, ahol mi kincset latunk, kezunk altal atvarazsolt, mar szemunk elott megjelent , vakito vegtermeket, ok csak lomot lathatnak, ahogy elnezem a fellabonallos, arcuk semmi erzelmet nem elarulo megjelenesbol, es fejben talan azt kepzelik, jo hat most hazaviszem, de talalok urugyet egy vitara, ahol azonnal a kidobast emlegetem majd.Vagyis ezeknek a varakozasoknak holgyeim, ara van:)volt, lesz, mindig.
