...valami kulonleges van a zoldben, a zold szinben, csakugy, mint az esoben, ahogy csurog le az ablakon, mintha sirna napok ota.Majd hirtelen felhot szakit a Nap, atsut, atvilagit, ilyenkor ugy latom, mint a kisgyermek, amikor meg konnyes a szeme, de szaja mar nevetesre gorbul, megvigasztalodott.
Mint en magam.A zold a remeny szine is, mondjak.Vettem egy zold szinu esernyot magamnak, csodalatosan szep, hosszu, karcsu, hosszitott hegyes vege van, kecsesen nyulo fogantyuja ivelodik, eppen jo a fogasa.Ulok a kuckomban a nyitott esernyovel, olvasok.
Olvasom Liv Ullmann:Valasztasok cimu konyvet, es szabadnak erzem magam, mint O a sziklan, ahogy letekint az ocean hullamaira.A sziklak repedeseiben nincs viz fagyva, a lelkembol is kifolyt, mert boldog vagyok.Miert ne lennek?Hiszen nincs megegy ilyen szep zold esernyoje senkifianak , es nem kell ahhoz az esoben setaljak, hogy alabujhassak...
*foto a netrol
