...minden reggel elhatarozom veszek valamilyen balzsamot, amikor a Balzsam utca mellett elhajtok.Aztan mindig elmarad.Pedig kell a gyogyir, nagy szukseg van ra.
Ugy erzem tokeletesen sikerult blokkolni a kulvilagot, mar radiot sem kapcsolok a kocsimban, annyira utalom a zajt.Nem akarok szomszeddal kotodni, nem erdekel az utca, ami eloszor izgalmasnak tunt.Nem akarok itt lakni.
Vajon mennyi emlitesre-emlekezesre valo pillanat van az eletunkben?Megis vajon mitol marad olyan fontos egyik masik, hogy a millio tobbi mellett magasan tundoklik, meg akkor is, ha nem valami szep?
"Tisztan borondokben eled az eleted, ne is pakolj ki!" mondja batyam, valamikor 97-ben, nyaron.Igen a kilencvenes evek arrol szoltak, a borondos eletrol.Aztan hosszu szunet volt, szekrenyben eltem, meg udvaron, most megint nincs kedvem kipakolni.Lelkileg, ugy nincs.Sikerult a borondokbol, dobozokbol , de en magam maradtam becsomagolva.Olyan neylonos lyukacsos , a torekeny dolgoknak valoval vagyok csomagolva.Igy elem a napjaim.
Pedig sok szep van, boldogsagpillanatokkal teli, de mind belul tortenik, bennem es a hazon belul , vagy a kocsin belul.Ha kilepek a csomagolo lep eletbe.
Kocsin belul ulve is, es az en magassarkummal egyutt is magasabb fel fejjel B., es minden reggel mosolygok azon, hogy ugy hajtja fejet puszira, mint az iskola elso napjan, 4 evesen.Mindig csak a fejtetore volt szabad adni, azt is lopva , gyorsan..merttudodanyaagyerekekmilyenek...ez is belul, a kocsiban marad, es bennem, hogy kesobb is tudjak mosolyogni ezen.
Ultem a haz kertjeben, az elozo eletem kertjeben, mert amig le nincs zarva a vetel, addig is gondozni kell, a ferfi fuvet nyirt, en olvastam, es nem engedtem meg magamnak, hogy egy egy fahoz , novenyhez odamenjek, ranezzek, megerintsem.Nem engedtem, hogy a kert kicsomagoljon rovid idore sem.Hiv a ferfi, akarja, hogy nezzem meg a munkajat, de en elhiszem, hogy tokeletes.Latom nem ert engem, zavarban van, a megfejthetetlenek dobozaba kerulok, a penzt szamolas nelkul teszi el.Ez a pillanat velem marad.
Arra az eredmenyre jutottam, hogy az erzelmeink eletet mi magunk dontessel szabjuk meg.Vagy eletben tartjuk, vagy kivegezzuk egy dontessel.Az ido nem boldogoit, hallottam egyszer a mondast.Nem, mi magunk alakitjuk, a dontessel, nem dontessel, es kozben akarmennyi ido eltelhet, semmi koze a fajdalomhoz, vagy boldogsaghoz.
A kertem, ha tobbe nem lesz az enyem, es ha majd eszembe jut, 5 es 10 ev mulva is ugy fog belem marni, mint akkor, amikor alairtam az iteletet folotte.Itt a sziv es az esz nem volt szinkronban, ezert nem tud annyi ido elmulni , hogy ne fajjon.
Utalom a zajt, a hangos beszedet sem szerettem soha,a veszekedes meg kimerit, meg akkor is, ha csak hallgatom.Minden nap mondok egy imat, azert, hogy hamarosan ujra dobozolhassak.Pillanatnyilag a dobozolas lenne gyogyir a bajomra:)
