Thursday, June 7, 2012

a nyújtózásról...



...ugy orultem a hajnali ebredesnek ma, mintha valaki varatlanul meglatogatott volna.Reg ebredtem igy, ugy, hogy irni volt kedvem, mert szepek alltak ossze a fejemben.
Miutan leirtam, visszaosontam az agyba, dolga jol vegezetten, es visszaaludtam.Majd Lola izgagasaga ebresztett,ult a mellkasomon es feszkelodott.Tudtam ido van, es nem erti miert alszom meg.Becsukva maradt a szemem es suttogva mondtam a nevet.Nezett korbe, nem ertette es beporgott:) Ha jatek, legyen.
Nyujtozkodni volt kedvem, mint maskor, es vegig gondoltam milyen fontos a reggeli nyujtozkodas, az ami meg az a'gyban tortenik.Serkenti az egesz testunk, az agyunk, a verkeringes egy nagy hatalmas jofele pofont kap igy, meg az emesztesunkre is kivaloan hat.
Szemunk meg csukva, a reggeli levego huvossege itt ott erint, a paplan melege tart.Szep lassan derekunkbol kiindulva, ahol egy ponton feszitve tartjuk magunk a labunk kifeszitjuk, labujjunkkal elore nyujtunk, spiccben, majd derektol folfele szinten, karunk is kinyulik, es tartjuk magunk nehany masodpercig, amit asitas fejez be.Ekkor van vege.Ki kell ugrani az agybol, mert Lola rajott, hogy a suttoga hang tolem jott:)

Jo reggelt, szep napot Mindenkinek!



*foto a netrol