Azt hittem megertettem, fel tudom fogni.De nem, nem igazan.Csak a maszatos homalyat, rozsaszin papucsos,mind elraktarozott,feldragkoves vagyakozasat.Nem fogtam fel neha tobb is lenne, mint egesz,hisz az egesz egy meglehetosen luxus elkepzeles .Mert a fel az ami felbe felez teged.Nem tudtam, nem tudom, a kozotti reszecskeket,a verzo reszecskeidrol, es az en verzo reszecskeimrol.
Azt hittem megertettem.De nem.Csak az elkepzeleset.A Te es ennek.Azt hittem megertettem.De nem.Nem igazan.Csak a homalyat.A vagyat.Az elkepzeleset.A Te es ennek./(sajat forditasom a like crazy cimu filmbol)
-Szoktal fejben levelet irni?
-Igen, nagyon sokszor ,mindig sajnalom, amikor elveszitem.
Tudtam, hogy varod ezt a levelem, mindenutt, minden zugban, kozegben ereztem jelenleted, azt, hogy vagy , nekem, miattam vagy.Barhova neztem, nyultam, minden targy, hang,szinek,illatok, izek, nevetesek, sirasok, Rad emlekeztettek.
Nagyon szerettem volna irni, kezemre lathatatlan beklyo nehezedett, mozditani nem birtam, csak fejben szulettek a rovidebb, hosszabb levelek.Szuletett sertettsegtol futott, magyarazkodo, megbant, dacos, buszke.Minden arnyalat jelen volt, csak az az egy maradt tavol, amelyik olyan konnyeden volt jelen mindig.Egyetlen szavaval oldott engem benned mindig, most megis elmaradt, jo messze, tavol.
Igy csapongva simult ki fejemben a sok hullam, homlokom kepzeletbeli redonyei.Eszembe jutott a fajos konyokod, amikor azt jatszottam, ha megmutik en leszek a kezed.A ket alkarod egeszen pontosan.A tekintetedbol talalom ki mit szeretnel, lesem ohajod es azt csinalom.Es egyutt doltunk nevetve a tevedes megszamlalhatatlan lehetosegeitol.
Szerettem azokat a jatekokat , jok voltak, onfeledtek, olyanok, mint ahogy most fejben beszelgetek , fejben levelet irok neked, ezt az oly sokaig dedelgetett, soha le nem irt levelet.
