...keso van , megint nem alszom , ilyenkor szoktam hivni az anyut.En meg nem tudtam, O mar nem tudott aludni igy hajnal fele odahaza.Sokaig panaszkodott, hogy lampat kell kapcsoljon, ahhoz , hogy megnezze az orat,bosszantotta.Akkor azonnal tudtam mit kap tolem szuletesnapra.Vilagitos szamlapu karorat, amit ha ejjelre le is vett, de maga melle helyezett es barmikor megnezhette nehezsegek nelkul.Mindannyiunknak van valamink, valami gyengenk, szokasunk, szenvedelyunk.Egyfele allandosultsaghoz valo ragaszkodasunk.
Valami tortenik velem amikor irok, irtam ma korabban, egy masik vilagba kerulok.Egy olyanba ahol nincs tiltas, regularas, szabad vagyok egeszen.Meg az sem fordulhat elo, hogy belem fojtjak a szot, mert iras kozben ilyen nem lehetseges.Szeretem nagyon ezt az erzest, ezt az en csinalta vilagom.
A sors fintora, ugy adodott, hogy en, aki annyira szeretek beszelni, neha hetek mulnak el, hogy nem beszelem a nyelvem.Talan egy egy szo, tomondat.Nagy mondatom volt egyszer, az utalok tomondatokban elni...neha azzal buntetjuk magunk, hogy masoknak mutatjuk erossegunk, bizonyitani vagyunk, becsapodva azzal, hogy igazan magunknak bizonyitunk.
Ket napig havazott, ugy vilagit a taj, az utca , az ejszaka, mintha leesett volna a Nap, es nem folulrol, alulrol probal fenyt szorni beszorultan valahova.
Puha takaroba bujt a varos, nyakig huzva, ahogy majd en fogom talan, csak bokamrol lerugva, ez is anyu vonas.
Olyan volt ez a nap is, mint sok nyari, amikor a homokba rajzoltunk szerelmes szavakat, te nevettel azon, ahogy en sirtam, a dagaly elvitte a betuket.Ma hoba rajzolodtak, a viz nem valogat.
Hamarosan holnap, leirhatom ha eleri a mutato, hogy holnap Valentin nap, most meg csak azt irhatom holnaputan..nem, nem varom meg, joejt nekunk:)
*fotok a netrol
