Valamit mindig fogalmazok fejben , bar legtobbszor elvesz, ha olyan er, ami kizokkent, mint ma is.
Meg bennem volt a tegnapbol egy kocka nehany masodperce, ami olyan mosolyt csalt, hogy nem akart mulni.A parkolobol indultam volna, amikor az egyik uzletbol kisetalt egy bacsi, jo hetvenes lehetett, arca pirospozsgasos, kezeben magasan, maga elott tartva egy valentin napi lapot tartott.Akkor vehette ott, es ugy tartotta maga ele, mintha valami nagyon torekeny es nagyon fontos lenne, az eletevel vedenie kellenne.Nem a szaja, az arca mosolygott.Ebben az arcban ott, akkor , abban a nehany masodpercben lattam az 5 eves kisfiut, de legalabbis felfedezni veltem.
Valami szeszely lehet az evszakban, mert az egy hete hullott honak nyoma sincs, tavasz volt a tajban, a levegoben, a kedvekben.
A to mindig uj, meg soha nem volt ketszer ugyanolyan , de amilyen ma volt, azt csak a fotok meselik el, en nem tudnam.A felho es a viz osszefolyt, nem lehet tudni hol van a hatarvonal...csak azt tudtam, hogy nagyon szep ma.
