– Isabelle Filliozat francia pszichológusnő
Trisztan es Izoldat neztem, talan szazadszor , megis adott ujat.Olyan szerelmi tortenet, annyi bonyodalommal, amennyi csak elkepzelheto, amit soha nem tudok megunni.Olyan parbeszedek, neha csak egy egy tomondatosak valtakoznak, amit ujra es ujra kell hallani.A gondolatokrol, ami narrator szerepkent olvasodik be a film ala, arrol ne is tegyek emlitest.Meseszep.
Abban a rideg, koszos, koves, semmi kenyelmet nem nyujto vilagban ezek a szavak, gondolatok parnazzak viselhetove meg a nezo szamara is az eletet.
Az irodalomban a szerelem valahogy mindig szenvedest sugallo, orokre velunk marado kisero.Van is egy mondas:a boldog szerelmeknek nincs tortenetuk.Lehetunk szerelmesek egyetlen valakibe, de olyan is van, aki magaba az erzesbe szerelmes.
Neha olyan tulterhelt az ember, jon megy, es a gondolatai ugy lekotik, eszre sem veszi a korulotte levot.Nem lat a gondolataitol.Bar az is lehet csak en vagyok igy.
Mire korulneztem, azt vettem eszre minden tuzpirosba oltozott az uzletekben.Minden a szerelemtol izzik, az ember lanya csak belepirulhat, ha olyan, ha intimen szereti kezelni.Es ahogy a fonti pszichologusno is irja az egesz megelest az intimitas felismerese adja.Az arra hajlo megelesi kepesseg.
Jarok kelek, es merengek.Vajon mi az a szerelemben, ami igy ,ennyi ido multan is kepes megbolonditani embereket?Annyi minden valtozik korulottunk, annyi tortenes van, megis a luxushajo is folborul jobb hijjan, feherlo hijjan.Es hiaba csereltuk a lovakat loerore, mas mas szinben, formaban pompazva, az erzes, annak hatasa, messzesege, esetleg melysege mit sem valtozott.Haboruk torhetnek ki ma is, ongyilkossagok, egyuttmeghalasok, csak ugy, mint reg ,szerelem miatt.
A szerelem nem valtozik, nem megy ki a divatbol soha.Talan a kimutatasa, kifejezese evalvalodott? , szepek a targyak, a nyilat celpontba helyezo angyalok, a helyszinek, ahol kimutathatjuk, bevallhatjuk, vannak elore irott verseink, uzeneteink, gondolataink...mar csak egy a fontos, hogy megtalaljuk a szerelemhez azt, aki felebreszti bennunk.Na jo ,nem bennem, en mar elkeltem ilyen teren, de a jatek az erzessel, es ebren tartasa benne marad az emberben orokre szerintem.Aki razza a fejet, sajnalom, de nem mond igazat.
Borzaszto sokan szidjak a Valentin napot, es en mindig megvedem.Annyi mindent unnepelunk, megemlekezunk, miert haragszanak erre a napra oly sokan?Azzal a reszevel talan en sem ertek egyet, hogy ebbol is piacot, penzt csinaltak.De az embernek mindig van valasztasa, nem kotelezo bemenni es ragacsos csokis szivek kozott mergelodni.
A cinikusok szerint ez is egy nap, az egyedul elok pellengerezesere, mint a csaladi unnepek, pl a karacsony.Nem tudom, ha egyedul, maganyosan elnek is szeretnem.Sovarogva neznem az ajandekokat az uzletekben, az ajandekozokat, es soha nem adnam fol a remenyt, hogy egy olyan nyilacska egyszer engem is celbatalal..:)
