Hogy miert nem irtam a heten, hol jartam, arrol most nem irok, de ami vart, megtalalt, elert, azt nem hagyhatom szo nelkul.Tipikus pentek, a januari szurkesegevel, fehersegevel, mert gyongen havazik.Ez a hotakaro megis olyan torekeny, mint a hopihek egymagukban.Azert nincs erosebb, mert varom, mar tudom.
Mielott beleptem, a postaladaba kukkantottam, egy otthonrol jott boritek volt benne.Extrat dobbant az egyebkent is zajos szivem:)
Egy gyonyoru kepeslap volt benne, es egy nagyon kedvesen, meghatoan irott level.
Kedves Anita! Nagyon megorultem a lapodnak, levelednek!! Irtam is korabban, ugy hosszabbitanam meg az unnepet, es vegulis igy esett, hogy a lapoddal hosszabb lett:)
Nagyon nagyon szepen koszonom Neked! A lapot, a kedves szavaidat!:)
Lassan, reszleteiben bontottam az unnep lathatoit.Eloszor az asztali diszek tuntek el, majd az ablaki, Vizekereszt utan a fa is.A kepeslapok kovettek, amit szepen osszekotottem.
A bejarati ajton valamiert most a szokottnal is kisebb diszem volt, es a lapod, ahogy kivettem a ladabol, lattam meg, hogy megvartalak vele Anita, az meg ott volt.:)
Csak a foto kedveert vittem ki a fara, es, hogy megkapja a tiszteletet tolem, most itt bent csodalom majd egy ideig...addig sokat jarok nalad gondolatban:)
nagy oleles es puszit kuldok!! koszonom, koszonom!:)
