...raszoktam , hogy a kavemmal is bekoltozom az ablakba reggelente, kulonosen hetvegen.Ma esett, esik, de olyan szeliden, olyan nem is lehet latni csak erezosen. A nem latvanyos eso szemek kozott szeretem nezni a hullo faleveleket, szeretem ahogy raerosen, tobb fordulatot veve esnek ala.Eszre sem vesszuk, ugy no hozzank az utca szokasa, a lakoi egyedi bogara.Az enyem ugye, hogy ablakban ulve abrandozok, a mellettem lako neni kinai kalapban setal egesz nyaron, a harmadik szomszedneni reggelente egy zsakkal elindul es osszeszed az utcankban elszort minden szemetet,( tiszta is az utcank) a sarkon lako csaladnak van egy tacskoja, aki elhizott egyik evben , azota minden reggel pontosan 7 kor setara viszik, csak nehogy visszahizzon, a masik oldalon levo bacsi allandoan kinn ulve cigizik, meg telen is.
Csak most leirva tunik soknak, egyebkent a reszem, ha nem igy van, mar keresem oket. Sokunknak tavolsagra van szuksege, hogy erdekesseget talaljon,holott a kezzelfoghato is lehet ugyanolyan erdekes, csak annyira a reszunkke valt, hogy
mar nem is tulajdonitunk jelentoseget.Epiteszeti, vagy termeszeti szepsegu latvanyt, kulonbseget leszamitva legtobbszor azonnal vagytam haza, ha elutaztam.Vagytam vissza a szokasainkhoz, szokasaimhoz. A nyugodt, kiegyensulyozott elet tartozeka, elengedhetetlenul az.Egy nagyon eros allandosag szukseges a nagyon felgyorsult valtozasokhoz, hogy ne erezzunk szedulest...
Ti hogy vagytok ezzel?a szokasokkal?
