Friday, October 21, 2011

egy anyai pillanat...

...ma eszembe jutott egy pillanat, egy kep, es valamiert le kellett irnom, pedig mar keso van...
... a konyhaban alltam, kicsi terpeszben, ruham a bokamig ert.Kenyelmes szabadido ruha volt.A bokamon finom erintest erzek, ahogy kapaszkodva beul oda, a ruham ala a ket bokam koze.10 honapos , maszos korszaka volt.Meglepodtem, mert ilyen meg nem volt, majd hirtelen elorehajolva kukucst mondtam.Homlokaig huzta a ruham, es folnezett mosolyogva, masodik kukucsnal mar kacagva.Nem kellett neki fegyver, hogy sirva, toporzekolva masra bizzam a konyhat es ot vegyem fel az olembe.A legegyszerubb, legtisztabba gyermekit alkalmazta, a tapintast, a nevetest, az osszenezest.Levett a labamrol ismet.Masnaptol en voltam az, aki fegyverhez nyult, mert szandekosan alltam abban a ruhaban a konyhaba, vartam, hogy ujra jatsszunk, es nem kellett sokaig varnom...

...engem az anyu utyuli putyuli gugyi-gugyi szavakkal, es rozsabimboja voltam sokaig nevelt:)az ismerosom szakkonyvek alapjan neveli babajat.Tilos barmi olyan szo hasznalata, aminek nincs ertelme, igaz a gyermeknek a hangszinen a melegsegen lenne a hangsuly:)Hiszen O sem tud meg beszelni, neha jo lenne olyat hallania, ami hasonlit az o szokincsehez. Kivancsian varom az igy nevelt gyermek miben lesz kulonbozo, mert anyu engem, testvereim es az unokait sem karositotta az utyuli putyulis neveles.