Itt nem ismerik, nem unnep a Halottak vagy Mindenszentek napja. Nem volt ez nalam sem mindig igy, hogy az ablakot folgyertyazzam, es estenkent meggyujtsam, idezve a gyermekkort, amikor ilyen idoben a sotetben a langok olyan szepen imbolyogtak. Szuleim elvesztese valtotta ki, hogy igy, ha nem is a sir folott, de az emlekuk folott gyertyat gyujtok.Szeretik a fiuk, valahogy megszeretnek meg egy ilyen szomoru unnepet is velem.Azt mondjak szep, es mivel itt nincs ,igy meg attol is szep, hogy szokottat bont meg, elter.Megallit embereket, akik kerdeseket tesznek fol.Tetszik, amit hallanak.
A naplomban igyekszem nem ismetelni onmagam, igy ez a bejegyzes most nem csak a rokonoknak szol, meg akkor sem, ha az O gyertyajuk a legnagyobb es legegyedibb.
Ha valakit csak ugy elveszitunk az eletunkbol, O is meghal .Tavolsag, ido elszakitja, az emleke marad, a kep idovel egyre nehezebben hivhato elo, de az erzes nem veszit ertekebol.
Feketek egyes torzsei ugy emlekeznek halottaikrol, ha eppen egyutt vannak es valaki eszukbe jut, az italbol egy poharral a foldre ontenek, gondolvan, hogy eljut Hozza.Es sajatjuk megemelve koccintanak, bele a levegobe.
Az itteni temetok egyszerusege azonnal megerintett, tobbnyire csak egy fejko van, nincsenek siragyasok, a fuvet a temeto tartja rendben.Ha kivulrol, vagy bent setalva nezelodik az ember, egyforma mindenki, olyan, mint ahogy Isten elott vagyunk. Sokfelen emlekezunk, sokfele idopontban, a kozos az emlekezes, ha igy, ha ugy..ki szomoruan, csondben, ki vigadva sirva, ki egy kijelolt napon, masok egy egy neves napon, szuletesnap, evfordulo, vagy csak kedve van beszelgetni ....mindenhogyan meghatoan szep...
* ez a sirko az itteni temetonkben van, egy Agnes nevu, tobb, mint 100 evvel korabban elt, es meg oktoberben is szuletett, es oktoberben halt meg...gyujtottam erte is egy gyertyat..
