Neha racsodalkozom sajatmagamra, mi mindenre kepes vagyok emlekezni, elohivni precizen , mint egy fotot.
Anyu szarkalabas szeme jott elem, es mamuka szeme, hasonlo volt.Ez azert erdekes, mert a biologiai nagymamam meghalt gyermekagyi lazban, anyu ketevesen kapta mamukat.Soha nem ereztem ugy, hogy nem "igazi"nagymama.
Szerettem az apro rancokat a szemuk korul, neveteskor eloszor, majd allandosult, mar akkor is ott maradt, ha eppen komoly dolog volt. Azon gondolkodtam, hogy sokan ebben a kozmetikai , harc az idovel versenyben mennyire felnek a rancoktol, pedig nem faj.A rancok nem okoznak fajdalmat, meg akkor sem, amikor mar csupa ranc valaki mosolya is, es komoly kepe is.Megis inkabb vallaljak a fajdalmat nehogy egy is tanyat verjen az arcan valahol. Nezem a fotot, itt meg jol nezett ki az anyu, kimondottan jol alltak neki azok a rancok, szinte mind elemugrik , a homlokan, a szeme, szaja korul.Kepzeletben korul rajzoltam most az ujjammal, ami azonnal uj emleket hoz elo.
Arcpakolosat, arcradirral, amikor elhitte, hogy sok evet fogok leradirozni.Nehanyat valoban sikerult is, de tudom benne volt , segitett az is, ahogy O erezte magat akkor, a hit.Hitt bennem, es a csodatudomanyomban.Nagyon finoman sminkeltem ki utana, eppen csak kicsit, hozza illoen..ragyogott.
Ma mar tudom nem a kozmetika csinalta a csodat, a varazslo en voltam, mert torodtem Vele, szo szerint is, erintessel is, amibol oly sokra vagyunk naponta, es milyen sok ember nem kapja meg....orulok, hogy kozmetikust jatszottam Vele:)
