nem valami bator dolog felni
valakivel ketten egyutt felni, na az mar valami/en
...Abrandozas az elet megrontoja..., dunnyogtem felig hangosan, inkabb magamnak es vitaba szalltam Vorosmartyval a kertben.
Probaltam ravilagitani mennyire feltekenyseggel atitatottan jelentett ki ilyet.
Fogva szeretne tartani a Kedves gondolatat is, ami egyebkent szabad, bar napjainkban mar ezt is vitatnam, ha lenne kive
l.
Nem azert, mert nincs kivel, csak nem lehetnek mindig az en kis furcsasagaimra hangolodva .Elfogadom vita nelkul, es fejben vitazom, mindket szereplo gondolatat vegig tudom vezetni, de ettol meg erdekes nekem.
Milyen erdekes az ember, szamos szamtalan emleketol erovel szabadulna, majd megijed ido mulasaval es belakapszkodik minden egyes szoba, minden egyes foszlanyba, hogy osszekotozze a pokhaloszeruen fonodott, kotodott szalakat, ujra csomozza, es mar azert stresszel nehogy ebbol a nehanybol ujabbakat veszitsen.
A mult emlekei csalogatnak, kulonosen valami evfordulo napjan.Sokaig haragudtam, amiert velem maradtak, most, ma megorultem, hogy megkornyekeztek, elo is vettem a ladikom, amiben orzom ezeket, ezeket a szepeket, sokat meseloket.Olyan titkokat oriznek, hogy nem birnam ujra viselni, mert folyton a fulembe susognanak, rabul ejtenenek, massa tennenek.Ezert osszehajtottam, eltettem oket, es viselkedjenek rendesen sohajtassal latoszogon kivul kerultek maig.
Egy nyar
i este, egy puha, lagyan simulo ruha, egy erdekesen kovezett nyakvonalu kardigan, csoki, egy feher ing, zold oroszlan, piros haz, lepcsok, a Duna budai oldala, egy bicska, ami sokszor tort belem,kokuszos illatu halantek, fust,kozosen ragott ragogumi...szavakban ennyi, masnak nem sokat mondo, es igy van jol:)mert ezek az en emlekem kincsei...
