Friday, August 5, 2011
háborgó hullámok...
A kisgyerek szeme mindig mast lat, mint egy felnotte, O latja a kepzeletet, szinesen, feldiszitve.
A felnott ugyanozon kepben mar a valosagot hivja elo ujra es ujra, nehez betelni vele. Van az a kozeg, ahol az evek, a kulonbsegek oldodnak, eltunnek, csak hangok, mozdulatok lesznek, jatszunk, jatszik bennunk a gyerek a gyerekkel...
10 eve tortent, forro nyari nap volt,mint ma is, haborgott a viz, ilyen hullamokkal.Alltunk a part fele fordulva, hattal a hullamoknak, erosen fogtuk egymas kezet, fogunk osszeszoritva , csak a szemunk nevetett.A hullamok neha magasabbak voltak mint mi, erosen csapodtak, mindig varatlanul, de alltunk, nem dontott le, es visongva nevettunk.Kozonseget csiholva, sokan megalltak , neztek a musorunk, neztek ki marad erosebb, mi vagy a hullamok...
Mi gyoztunk, a fiam es en...