Valakivel beszelgettem, nehany eve volt, ugy hitte ismer, sokan vagyunk igy ezzel, elhamarkodunk. Zenerol, divatos, mindenfele kategoria szoba jott, tobbek kozott Nirvana egyuttes.Megjegyeztem, hogy kedvencem toluk a smells like teen spirit..es ekkor ellalt a szava, szeme majdnem kiesett es nem tudott elhelyezni egyetlen fiokban sem, amiben eddig tartott.
Egy filmet neztem , amiben elhangzott, hogy az embernek akkor jo igazan, ha sikerul megorizni egy eleten at valamennyit a gyerekbol, a kisgyerekbol magunkban.Soha nem mondtam ki igy, nem irtlam le, meg gondolatban sem, de orzom.Eppen olyan lelkesen tudok keszulni, varakozni, mint akkor hatulgombolosan.
Az emberek zenei izleset sem szeretem dobozokba tenni, kulonosen nem orulok, ha engem odatesznek, nem vagyok predictable, nem is szeretnek az lenni.Nehanyszor hallgattam Pinket, de tegnap le is vett a labamrol, ez a dala ez nagyon ott van, ott ahol le kell venni valakit a labalor, hogy megnyerjen, hogy akarjam hallgatni ujra es ujra.Pink nem az az enekesno, akit naponta hallgatnek, de Nirvana melle kerult, es amikor olyan hippies szoknyas hangulat hatalmasodik el rajtam, akkor ordithat kedvemre.Elohozza belolem a gyereket:)
