Egy kicsit elveszetten erzem magam pentek ota, mukodok rendesen, de valahogy nem vagyok onmagam.Az iras is docogos, na de majd talan holnap, holnap talan visszazokkenek.
Amikor moziba vagy szinhazba megyek, elmondhatom, hogy megadom a modjat, elvarazsol mindketto.Ritkan is megyek, mert vannak filmek vagy darabok, amiket ugy minositek, hogy kierdemli e azt, hogy moziba menjek turelmetlenul, nem birva magammal kivarni, hogy kolcsonozzem.James Bond evidens, azon nem nagyon szoktam tepelodni. Aztan masik ilyen, bar csak masodik film, a Sex and the city.Imadtam az elso reszt. Meg ma is jot mosolygok, ahogy ulunk, mar felig sotet a nezoter, es beoson egy idos hazaspar, 70 folottiek voltak:) Nagyon aranyosan senkire nem nezve lopakodtak es egeszen hatul ultek le.
Most vartam mar, keszultem a filmre, a szoknyat 2 hete talaltam, es a vad rozsaszin kardigant .Mig nalam nem, a filmben uralkodo szinek ezek.Szoval holnap este mozi, ebben a szerelesben, es majd ugy erezhetem magam, mint one of the girls. Varazst varok, ki akarok szakadni majdnem 150 percre, hogy utana ujra indulhassak, vidaman, nevetosen, ahogy szoktam, ahogy megszoktak.:)
