Tegnap ugyintezes kozben kertek a szuletesi datumomat.
-Nem valami szerencses idopont ugye? jegyzi meg a lany, az oktober 11 hallatan
Ertetlenul allok, latja rajtam.
-O elnezest, egy honapot tevedtem, az szeptember volt.Es ezzel mar eszembe is juttatta a WTC tragediat.
Elotte napokban jartunk ott-meselem neki Megvannak a fotok, ahogy a szobor kis szigeterol jovunk a hajoval, es Manhattan elterul a ket annyira akkori latkepbe nott toronnyal.Sot a torony alatti-elotti kis parkban eppen ulok, a zaszlo leng mogottem.
Amulva hallgat.-Timing is everything-jegyzi meg.
Egy evvel kesobb repultem, az esemeny utan egy evvel, es mar a magasban voltam, amikor rajottem szeptember 11 van.Tegnap azon mosolyodtam el magamban hazafele, hogy erdekes akkor senki nem szolt, hogy figyelmeztessen.Vajon hogy dontottem volna, nem tudom.
Nincs bajom a megemlekezesekkel, tiszteletben tartom barki, mindenki gyaszat.
Csak azt nem ertem, hogy egy egyszeru Valentin nap, vagy egyeb olyan unnep, ami pozitiv toltesu megemlekezessel jar, ott sokan ugy fol tudnak haborodni, hogy mi szukseg van ra.
Tehat a rosszra , a tragikusra rendben van , hogy emlekszunk, de a jot ki kell vetnunk magunkbol..
Valahogy ilyenek jutottak eszembe, amig vezettem..de azt mondjak olyankor sokfelet osszegondol az ember..
