Wednesday, August 8, 2018

pocsolya...


Neha elfelejti az ember milyen is volt
..a gondtalan, vidam gyermekkor.


Ma hazafele piros lampa mellett talan 2 eves kislany gumicsizmaban, ami bar a merete volt, megis ugy tunt pont akkora , mint O.
Egy hatalmas pocsolyaban tapicskolt, ugralt, nevetett, tapsolt.Mellette az anyukaja, aki a csizmat latvan szandekosan vitte oda.Belefeldkeztem a latvanyba, ram dudaltak mogulem, induljak el...aztan itthon bealltam es az en kertem elott is hatalmas tavacska kepzodott...levettem a szandalom , belesetaltam:)A forro beton alatta, egeszen atmelegitette a  vizet

.
Nehez ev van mogottem, a ferjem kalvariaja, elveszitettem Lolat, most a baratokat...szoval ennyi mindennel a fejunkben, lelkunkben,  nehez eloidezni egy egy nevetesben azt a felhotlen gondtalansagot.




Ettol felbuzdulva , elkeszitettem a nagyon hires!!:

(peach cobbler...)-om

  ...kicsit elobb, mint szoktam..a felnott kor gondtalansaga a pocsolyatol a  konyhaba koltozott, sutes fozes kozben mindig az vagyok:)
elso pic. a netrol, a cobbleros az enyem.