Friday, August 7, 2015

tegnapra...


Egyike a kedves pillanataimnak, amikor hazajovok, beallok a kocsival , es  amig becsukom  a kaput a macskak elobujnak a viragok mogul,ki innen ki onnan.Almosan hunyorognak, nyujtozkodnak, miauznak felem.Koszontom oket nev szerint, kapnak egy ket simogatast, en kapok egy ket dorgolozest, font meg a kutya megorul a feltekenysegtol.Ez minden nap, sot egy napon belul tobbszor is eppen igy ismetlodik.Azt hiszem szeretnek:) azt tudom, hogy en nagyon szeretem oket, zart kis vilagom tiszta, oszinte pillanatai.

Ma a vasarlason kivul, amit kora reggel bonyolitottam nem kellett menni sehova.Ritka pillanat.Takaritast rendeztem.A takaritas fontos resze a vegen a jo illat, amihez egy musorban latott javaslat szerint citromot hasznalok, hejat lereszelem, let csopogtetek a felmosoba.Olyan volt, mintha egy citrus ultetvenyen setalnek, egeszen addig amig a konyhaban sikerult kionteni a kovaszos uborka levet.Nem volt sok, de olyan eros szagu , hogy csak azt ereztem akarmit csinaltam.Tudtam, ha B. hazajon azonnal megjegyzi.Megprobaltam elhessegetni az egeszet es ahogy terveztem , lekoltoztem a hintaagyba olvasni.Masfel orat szantam magamnak, muszaj akkor, amikor egyedul vagyok, es mostanaban nem is nagyon pihentem, mindig van valami , csak azt veszem eszre elrohant a nap, magamra meg nem is jutott ido.
A konyv, amit a nev szerint vettem, az Agnes miatt , mar az elso 30 oldalon elbuvolt.A fohost egy ferfi talalja meg bebugyolalva, egy templom ele leteve, eppen Szent Agnes napjan, Januar 21-en.Igy kapja az Agnes nevet.Beviszi magahoz,megprobalja etetni..vasaloval fertotlenitett anyagot megcsomoz, forralt tejbe martja ebbol csopogtet a baba szajaba.Masnap jelenti be a rendorsegen.Aztan felno es legnagyobb, legszebb erenye a keves beszed, a jo hallgatas.
Nagyon tetszett az is amirol olvastam es az is ahogy le van  irva.Elore felvezetve az a sors, ami a kislanye , aki kesobb takaritani fog zokszo nelkul, minden tiltakozas nelkul, alazattal, pedig sokaig nem is ismeri a multjat.
Nehez volt letenni, de elsietni sem akarom...szokasos nyuglodesem, ha valami jot olvasok..kivancsi is vagyok a vegere is, es olvasnam hosszu hetekig, nyujtanam az idot, ameddig csak lehet...egeszen addig, amig talalok egy hasonloan magaval ragadot:)
Kozben gyonyorkodom a szelmalom aljaba ultetett viragokban.








a lusta macska, a bokamon fekudt amig olvastam, csak nem volt velem a fenykepezo