Tuesday, August 4, 2015

dancing/singing in the rain...


A lelek es a gondolat kortalan, ma mar tudom.A belsonk, az enunk nem oregszik, eler egy kort es ott marad.Nagyon sokszor kell figyelmeztetni magam erre, hogy az elvarasoknak megfeleloen viselkedjek:)Imadok jatszani.

Megerkeztem az epulethez, a fejem folott felhok tornyosultak, hirtelen le is csapott az eso.Beszaladtam, meg csak egy ket orias esoszepp csapodott a meleg, felhevult boromon.Jol esett.Aztan arra gondoltam a nyari zapor, a felhoszakadas elmulik, amig elintezem amiert jottem.Nem igy lett.Az eloterben mar sokan alltak, varakoztak, hogy a megnyilt felhozsakok kiuruljenek, eltunjenek.Susson ki ujra  a Nap.Neztem az esot, magam korul a varakozokat, rantottam egyet a meztelen vallamon es hatarozott mozdulattal kiloktem az ajtot, kileptem.Az eso zuhogott, en meg ugy lepkedtem a kocsimig, mintha napsutes lenne es kozben nevettem.Hatamban ereztem a megrokonyodott tekinteteket, amiert  raadasul setalok, nem is sietek.Megraztam a vizes fejem , a hajamon lecsurgo esot es nevetni kezdtem.Szepen, kimert mozdulattal ultem be a kocsiba, a szelvedot lehuztam es tovabb nevettem.Itthon Panda vart az udvarban, szemrehanyoan nezte a mar tancolo lepeseimet, amig bezartam magam mogott a kaput. Meg egy ket felnezes , arcfurdetes, es elmult..kisutott a Nap...



*pic. from net

1 comment:

  1. :))koszonom Aniko!! tenyleg tudok es oszinten ugy ereztem magam , mint 10 eves koromban, mindig imadtam az esoben maszkalni nyaron.
    Panda nem nagyon orult:D

    puszillak:))

    ReplyDelete