Friday, September 12, 2014

cukorka...


 Beugrottam  a boltba tegnap, nem nagy bevasarlas, csak egy ket aprosagot kellett venni.Kocsit es kosarat sem vettem, ugy vitorlaztam keresztul ezen a miniatur szupermarketon.Mar a penztarnal alltam szorakozottan, nem turelmetlenul, elottem egy eleg idos bacsi volt, legalabb 80 evesnek gondoltam  a korat.Fizetett, majd elovett a zsebebol egy marek aranyszinu papirba csomagolt cukorkat, megkinalta a penztarost es utana engem is.A no megkoszonte de nem kert, es szinte automatikusan en is elutasitottam.Majd kovettem a tekintetemmel ahogy kimegy az uzletbol, meghajolva ,majdnem gornyedve, feje logva, tartasa nagyon szomoru volt...mint aki azon gondolkodik, hogy o mar csak ennyit tud kinalni a vilagnak es ezt sem fogadjak el tole...nagyon bantott az egesz. Arra gondoltam, ha nem is ettem volna meg, de legalabb elfogadhattam volna, mert nem mindennapi gesztus  volt ez egy penztari sorban.
Rosszkedvu maradtam egesz estere, illetve inkabb szotlan, amit reggelre sem sikerult kialudni.
Folytatodott azzal, hogy megszamoltam osszesen 7 szoknyat probaltam fel, mig vegul az elsoben indultam ma el.Egyszeruen semmi nem volt jo, de igazan nem tudtam mi a rossz, csak azt, hogy nem jo.Az olyan nap, amikor itt is azt mondjak one of those days, amikor nem tudjuk megfogalmazni mi a bajunk, csak arra vagyunk kepesek, hogy nem jo, nincs jo erzes.
Kora esten itthon elnyelt a konyha.Osszefuggest talaltam a rossz kedvem, a megbantottsag, a megbantodas es a valamilyen anyaggal valo alkotas kozott.Ha maganyra, szotlansagra, nemasagra vagyom mindig valamiben elveszek.Vagy fozok, sutok, vagy festek, vagy rajzolok, vagy mozaikot rakok.Ugy belefeledkezem aztan, hogy amikor kesz vagyok mar nem is emlekszem arra, hogy rossz kedvem volt..mosolygosan tekintek vissza azokra a one of those days-ekre.
Megfogadtam, ha legkozelebb valaki megkinal, elfogadom.Akkor is, ha nem szeretem, csupan azert, hogy adjak egy joerzest valakinek igy.Mert nem feltetlenul a cukorka a joerzes, az elfogyasztasa, maga a gesztus, ahogy kesobb megmosolygom az emleket...


*foto  a netrol

5 comments:

  1. Nagy lelked van. Az ember néha dönt, nem is mérlegel, nem figyel a körülményekre. Remélem már megnyugodtál.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Megnyugodtam igen, es tudod az volt az erdekes, hogy nem mondott semmit a bacsi, csak ahogy ment..milyen sokszor szavak nelkul sokkal jobban fajnak esetek.

      Delete
  2. Azt hiszem emlekszem is, amikor olvastam errol Nalad.Na akkor pontosan udod mirol irtam:)Koszonom!

    ReplyDelete
  3. Igazad van Orsika, koszi a biztato szavakat, es persze megnyugodtam mar.Tanultam.Valoban igaz, amig meg nem halunk tanulunk:)

    ReplyDelete
  4. Periodikusan vannak, neha rossz hullam van..ezt szoktam mondani:)Igyekszem Julia, de neha nagyon nehez:)Kosoznom!

    ReplyDelete