Thursday, September 18, 2014

az abrosz...meg Lola, meg én...

 Negyedik napja lapul a taskamban a bonusz csekkem, meg arra sem vettem a faradtsagot, hogy betegyem a szamlamra.Nem egetvero osszeg, de nem is keves.Maskor, lelkesebb napjaimon azonnal szaladtam volna az aruhazamba, korulnezni, mindenkit meglepni valami aprosaggal.
Kutattam magam, valami betegseg bujkal bennem ?vagy mi lehet? egeszen vasarnap reggelig mentem vissza, amikor agyba kaptam cappuccinot, es par pillanatra lehunytam a szemem, hogy eros lefetyelesre taguljon hatalmasra.Oldalra fordulva mit latok? Lola hatso ket laba az agyon, elso ketto az ejjeliszekrenyemen, igy egyensulyozva lelkesen lefetyelte az en cappuccinomat.Igaz felet mar megittam, talan arra gondolt a masik fele az ove? Jobban belegondolva lehet maskor is kozosen ittunk, csak nem tudok rola?:) Arra a megallapitasra jutottam, talan akkor beteg lettem, bar en O utana mar nem kortyoltam belole.
Miutan megraztam a fejem, elhessegetve a hulyesegeimet, hirtelen kanyararral betertem az aruhazba.Mar masfel hete lattam nehany nagyon szep abroszt, oszi faleveleset.Akkor elkepzeltem, hogy idei Halaadas asztalhoz milyen szep lenne.Betartom a sorrendet, meg 2 napig hivatalosan nyar van, addig nem foglalkozom a keszulodessel, de amikor meglattam, hogy egyetlen abrosz maradt, megvettem.Ezzel kezdetet vette a Halaadasi keszulodesem.
Legtobbszor igy indul, egy abrosszal, a tobbi ahhoz igazodik.Jo puha, kicsit selymes, es gyonyoruek a falevelek, meg tolgyfa level is van.Az arcomhoz is erintettem behunyt szemmel es mar lattam a teriteket.Szep lesz iden is.