Thursday, July 29, 2010

Ilyenek lettünk

Amikor kislany voltam, olyan 6-8 eves, alltam a templomban vasarnaponkent es pislantas nelkul hallgattam, ha valaki eskuvojet hirdette a pap.Ma is latom onmagam, ahogy tagul a pupillam es elkepzelem, amikor az en nevem hangzik el, a fiu neve nem volt meg hozza.Aztan nagyobb vagyok, elso szerelem, es kezdek rajonni ez nem is olyan egyszeru.Hiszen latom magam korul a felnotteket, akik egymast a paphoz, anyakonyvezetohoz vezetik, igernek fut- fat, csak egymase legyenek, csak nehogy mase legyen az a lany , az a fiu, es amikor mindez megtortenik, utana eppen olyan vad, csunya szavakkal illetik egymast, mint amilyen szepekkel korabban.Ebben az idoben szoktam ra a versekre,es a szepirodalomra.Elkepzeltem, hogy nem is akarok en ilyen igereteket, ha ez igy ezekkel a sok rosszakkal jar egyutt, mar ekkor idealizaltam, csak meg nem ismertem a kifejezest.Almodoztam, hogy sokaig fogok tanulni, valami olyat, ami ugyan osszekot embereket, de en megis semleges maradok ezekben a kotesekben.Nem akarok kiabrandulni, es en nem akarok annak, annak az egynek olyan csunyakat visszaismetelni, amit hallottam a kornyezetemben.A kiabrandulas, csalodas sajnos nem maradt ki , megha nem is tehettem rola kozvetlenul.
Engem nem lehet siettetni, hangoztattam mindig, talan ezert lettem feleseg egy honap alatt, hogy bizonyitsam az allitasom erosseget.:) Aztan szepen , lassan , idovel epitettem egy vilagot, olyat, amelyrol csak regi idok irasaiban olvastam.Idealizaltam az eletem magamnak.Eltem ugy, hogy soha nem bantottam azt, aki igeretet adott, meg akkor sem, amikor esetleg megbantott.Soha nem ugy szerettem, hogy mit kapok, annyit adok vissza, szerettem magamtol, ahogy nekem es a masiknak jol esett.Mert idokozben azt is megfejtettem, hogy az igeret az nem feltetlenul egy masik ember fele igeret, onmagam fele is az, es hogy nezek a tukorbe, ha magamnak sem tartom be.Minden becsapas, hazugsag, elsosorban onmagunk becsapasa, hazugsaga. Idovel lettek kisebb-nagyobb kiabrandulasok, zuhanasok, es gyotrodesek, hogy kerulsz ujra oda fol?, innen lentrol.Megdolgoztunk erte sokszor, kimondtuk amit nem szabad elhallgatni, megha belehalt is a masik, de ott voltunk ujraeleszteni.Munka, nem keves, nem egyszeru, de senki nem igerte, hogy az lesz.Minden parkapcsolatnak van jellemzoje, a mienk munkas, sok munkaval jaro, de ha eszembe jut, hogy hiszen ezt igertuk, ezt fogadtuk egymasnak es magunknak, akkor csak mosolygok, tesszuk a dolgunk.Nem, nem megfutamodunk, ha vagyont nem is hoztunk otthonrol,de ezt ertekkent cipeljuk, hogy megoldunk, nem megfutamodunk.Bar ehhez is, mint annyi mindenhez az eletben, ket ember kell.

4 comments:

  1. Kedves Ágnes, igazán örvendek, hogy Nektek is sikerült. Ez a ami agyonhajszolt, elhidegült világban nagyon sokaknak nem sikerül. Bár intelligens lények vagyunk, az évek során sikereket könyvelhetünk el, sok minden tervünk megvalósulhat, de nagy hányadunk érzelmileg mindörökre infantilisok maradunk. Érzelmeinket egyáltalán nem tudjuk szakszerűen managelni, mert szüleinktől ezt nem tanulhattuk meg, stb.
    Sikeretek lényegét talán a következő mondattal magyaráztad meg félreérthetetlen precizitással.
    ".Megdolgoztunk erte sokszor, kimondtuk amit nem szabad elhallgatni, megha belehalt is a masik, de ott voltunk ujraeleszteni"
    Ez az egyik legnagyobb. legveszélyesebb gond, ami egy párkapcsolatot veszélyeztethet. Az, hogy nem merünk beszélni igazi érzelmeinkről, becsapunk valakit, mert nem akarjuk megbántani, becsapjuk magunkat, hogy ez így is jó. Aztán egy szép nap rádöbbenünk, hogy a nagy semmit takargatjuk mindketten, már hosszú évek óta.
    Egyébként örvendek, hogy rátaláltam egy őszinte Nő Naplójára.
    Üdv Erdélyből!

    ReplyDelete
  2. Kedves Karesz:)

    Udvozollek, ha kicsit megkesve is, es koszonom a nagyon kedves hozzaszolasod:)

    Tudod ugy vagyok en ezzel, a parkapcsolattal, hogy a nagyszuleim , szuleim, adtak a modellt.Testvereim is igy elnek, ilyen egy kapcsolatosak vagyunk.Jobb kifejezest nem talaltam:)
    Napjainkban neha ugy erzem sokan csak rohannak bele, hogy leszedjek a folet es utana ujat es ujat folezni, de nem gondolnak bele komolyan, hogy valoban akarjak e.Ez talan addig valahogy mukodik is, bar nekem akkor sem menne, amig nincs gyerek, mert amikor gyerek is erintve van, vele a legnagyobb kiszuras, mert csak csomagkent van kezelve.Szinte senkit nem erdekel a gyerek velemenye, hogy mit szol ahhoz, hogy apa anya megunta egymast.De a serules megtortent,ami nem kis nyomot hagy, egy eleten at kiser, es ilyen peldat lat, ami vagy azt ebreszti O majd masmilyen lesz, vagy eppen hasonloan el.
    Kapcsolatban elni ugy kepzelem az egyik legnehezebb, de megis egyik olyan az eletben, ami miatt erdemes elni, ami megadja az ertelmet.Naponta kell torodni, figyelni, a mienk ezert munkas kapcsolat.Nagyon erzekeny vagyok, a mi kapcsolatunk egy hetet nem birna ki, hogy ne torodjunk egymassal:)De ahogy irtam a bejegyzesben is, ehhez ket ember kell.Kettonek kell szinte ugyanazt akarni, es ugyanakkor.

    En magam is orommel olvastam a Ti sikereteket, es bizom benne , hogy nagyon sok, szamos sikeres kapcsolat van.

    Legjobbakat kivanom , es gratulalok a blogodhoz is, nagyon szinvonalas:)

    Agnes.

    ReplyDelete
  3. Kedves Ágnes!
    Amiről írtál az nagyon szép, és nekem főleg azért tetszett, mert valahogy úgy vagy a szavaiddal, érzéseiddel, mint ahogy magam is. Komolyan veszem őket, és sokat számítanak.
    Tudod, ha nem úgy gondolkodnék, mint ahogy teszem, már pársazor kimondhattam volna az "igent". Nem tettem. Nem azért, mert nem szerettem, vagy mert nem bíztam. Nem azért, mert féltem vagy más, rossz példákat láttam, hanem azért, mert számomra a házasság, éppúgy, mint a gyermekszülés szent dolog. S annak szeretném kimondani az "igent", akinél azt érzem, hogy az életem bízhatom rá.
    Az is igaz, sok éve történt az, amikor "más" lettem, illetve a valódi önmagam. Azóta még komolyabban veszem ezeket a dolgokat, s valódi fontosságú lett az, hogy valaki mellett ne kelljen feladnom önmagam, és hogy a másikkal úgy értsük egymást, mintha egyek lennénk! Ha ez nincs, tudom, hamar megszűnik az összekötő rezgés. Előttem a nagyszüleim élete a minta, és bármilyen furcsa, a szüleim elváltak, de a "szép", sérülésmentes elvásáuk is az.
    Én úgy vélem, ha két ember egy és valóban tiszteli egymást, s van bennük életképes inteligencia, nem kiabálnak egymásra, másra kígyót-békát. Nekem fél éve lett vége egy hosszú kapcsolatomnak, de a mai napig barátok vagyunk, beszélünk egymással, és segítjük egymást, s mindezt érdek nélkül! Annak örülünk, ha a másik boldog, s nem annak, ha boldogtalan...
    Szép napokat kívánok Neked!
    KisVirág

    ReplyDelete
  4. Virag Kedves:)

    Koszonom a hozzaszolasod, es leirhatom uj beirasra ihlettel:)
    Azt hiszem nalam az intelligencia abban nyilvanul meg, hogy teljesen elfogadom es probalom magamban boncolgatva megerteni a masok eletet.Ezert hangsulyoztam, hogy idealizaltam a sajatom, es hansulyozom ki mindahanyzor, hogy ket ember kell, ketton mulik.Mert korantsem biztos, hogy az en meglatasom a helyes,es eroltetnem masra, de nekem igy esik jol, hiszek a helyesssegeben, viszont nem probalnam senkire eroltetni.
    A ferfi , noi baratsagrol, valas feldolgozasrol irok egy postot fontebb, de hangsulyozom , ahogy en latom, mas maskent latja, ugy eli meg, fogadja el az en meglatasom ugy, ahogy en az ovet:)

    Viszont kivanok szep napot!

    ReplyDelete