Thursday, June 3, 2010

evolúció



Ok, volt az osember, aki fogta es vitte a not, mert erosebb volt. Nem orultunk neki, dontottek helyettunk.
Aztan elertuk azt, amikor egy lany elete arrol szolt, hogy ferjhez menjen, mekkora szegyen volt a csaladra is, ha nem sikerult.Ebben meg mindig mas donteset erzem helyettunk, ha nem is teljesen, de meg jelen van.
Elerkeztunk oda, amikor mi valasztjuk ki, magunk dontjuk el, akarjuk e, kell e, mit tud adni, boldogga fog e tenni, szorakoztato e, eletben kepes e tartani a szikrat.....csupa csupa elvaras, a mi adasunkrol, amit mi kinalunk szo sincs ...

Megvan minden, szerelem, romantika, anyagiak, gyerek, gyerekek, csak kozben az elet megvaltozott, erdekes lett, olyan nagyon, hogy nem akarunk nagyszulok lenni.Meg 70 evesen is ujra akarunk kezdeni, massal vagy egyedul, karriert vagy utazast vagy hobbit.Mar nem tiszteletremelto ha egy no nagymama lesz, a megfaradt ferfit terhesnek talalja gondozni a sok gyerekneveles, pelenka, foga jon, atsirt nem aludt ejszakak utan, mert lassuk be az utolso szakasznal a ferfinak van nagy szuksege rank, mint a gyerekeknek.


Vagyis ez a mostani ez egy olyan, ahogy figyelem, hogy jojjunk ossze, ha kellemes parzunk, abbol utod is lehet, de ha kozben elfaradunk mindenki veszi a kepzeletben mindig becsomagolt taskat, es esetleg vegig muveli ugyanezt massal is, netan masokkal, hogy talan rajojjon, az elso volt a legjobb, visszapakolok hozza, ha akar meg engem.Miben kulonbozik ez a stadium a szereto tartastol kerdezem en?ha leegyszerusitem az eg vilagon semmiben, csak nemi eletet elunk ossze vissza, es mindezt szuper tudomanyosan, ezzel magyarazzuk magunk es masok hibait.

Azt hiszem ez igy levezetve , az emberi onzoseg felsofoka, es magam is belevonom, semmivel nem vagyok kulonb.

6 comments:

  1. Gyorsabban élünk és hamar elfáradunk, türelmetlenek leszünk és nem akarnánk lemaradni semmiről. Majdnem negyvenévesen én is rájöttem, hogy túl lehetek az életem felén és még alig láttam valamit a világból! Nem csoda, hogy alig várom, hogy majd nagymama koromban a nagypapával kézen fogva "világutazzunk".
    És szerintem az sem csoda, hogy most nem érzem, úgy, hogy majd egyedül a házimunkától megszakadva 70 évesen is világraszóló hétvégi ebédeket akarok majd rendezni minden hétvégén a négy gyerekem egyenként 4-5 fős családjának. Már attól elfáradok ha rá gondolok:) Akarok majd nyilván unokázni is, de csak módjával, amikor kedvem lesz és nem muszájból. Addigra én már nevelek eleget :) Békés, aktívan unalmas öregkorra vágyom.

    ReplyDelete
  2. Ágnes! Ez annyira jó, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle, nem szabad, tetszett:)

    ReplyDelete
  3. Banyuc:)Kivanom, hogy ez az almod teljes mertekben beteljesuljon!


    Azt elarulom, hogy ebben meroen elteroek vagyunk.En nagy ebedekrol almodok, amit majd en fogok elkesziteni:)Szeretnek majd 70 evesen is hegyet maszni, bicajozni, valami nintendo fele jatekot jatszani az unokaimmal, majd amilyen akkor lesz.Szeretnem oket sok olyanra megtanitani, amiket csak en tudok, es talan mar leirva sem lesz sehol.Szeretnek egy olyan nagyi lenni, aki elsokent tud a szerelmekrol, logas, osszeveszes stb.Osszegezve:en nagyon szeretnek nagymama lenni, olyan igazi, mint pl az anyukam volt, aki neha nyaranta nem csak az unokakat fogadta, hanem a barataikat is, es pl ebedre 58 palacsintat sutott hatvanakarhany evesen:)
    De ez azert is van, mert nekem az eddigi eletemben sok olyat megeltem, amit Te majd szeretnel.Ezert vagyunk masra.

    Szep hetveget Nektek!

    ReplyDelete
  4. Szia Lili:)


    Koszonom, es orulok, hogy tetszett, bar nem kicsit keseru szajjal irtam, es talan el is tuloztam:)
    Azt mondjak az mar fel siker, es nagyon jo, ha tisztaban vagyunk a hibainkkal.:)

    Koszonom a hozzaszolasod es nagyon szep hetveget kivanok!

    ReplyDelete
  5. Szerintem meg nagyon jó, hogy változtathatunk, bár így is sok kényszerpályán őrlődő, megfásult embereket látni életük delén - de nekem gyanús, hogy az "életre szóló" maszlag mögé bújnak, mert gyávák feladni azt, ami megszokott. Olyan ez, amikor a hosszas büntetését töltő rab visszavágyik szabadulása után a börtönbe.
    A szeretőtartást meg nem értem. Fel sem merül benned, hogy a két fél önmagában is tud gondoskodni megélhetéséről?
    Keményen fogalmazok, de hidd el, nem bntani akarlak, csak leírtam kommentként, amit gondolok.

    ReplyDelete
  6. Szia Melisande:)

    Most lattalak meg, fontebb kifejtettem.Ez a beirasom egy ironikus, valaki bejegyzesere valasz volt.Itt ott felreertheto.
    A szereto hasonlat pl az, hogy vannak akik elvalnak es kesobb ujra visszaternek az elsohoz.Erre irtam, hogy miben kulonbozik.

    Koszonom a hozzaszolasod, uj szempontokat nyitottal meg!

    ReplyDelete