Thursday, January 28, 2010

winter-love



Van egy foldrajzi pont, ahol a legjobb elni a vilagon, meseli egy ismerosom.Megis mitol a legjobb, figyelek kivancsian.Az atlag homerseklet permanensen 20 es 28 fok kozott ingadozik, pluszban merve. Nem tudtam, hogy lehet szeretni is a telet, bar kisgyerekkkorban is aktiv voltam telen is a szabadban.Ohh hat hol is van mar az, amikor iskola utan kepesek voltunk orakig csuszkalni a befagyott pocsolyakon hazafele.Azt vettuk csak eszre , megint rank sotetedett es milyen cirkusz lesz ebbol ismet, de akkoris megerte.Es hol van az, amikor egy egy dombon este tizig is kepesek voltunk szankozni, nem veve tudomast arrol, hogy mar vizes a nadrag, nem is nagyon ereztuk mar a hideget, megis jokedvuen masztunk ujra es ujra azert a nehany masodperces pillanatert, amig lecsusztunk.
Varosban is eltem, de nem utaltatta meg velem a telet, csok hianyt keltett.Hianyzott a videki jarastol megkmenyedett ho, ahogy hangot ad a csizmank alatt.Hianyzott az a tiszta , artatlan erzes,amikor eloszor borit be mindent vastagon, takarokent, es szinte ranezve is erzed, hogy milyen torekeny, alig mersz belelepni.

Nem tudtam elkepzelni sem milyen lehet -37 fokban setalni, szankozni.Lehet e.Nem csak lehet, de szenvedellyel lehet.Kilepsz a meleg hazbol, es olyan nagy a kulonbseg, hogy fizikalisan erzed a hideget, amibe belelepsz, belelehelsz, es fajna a fogad 1 perc utan, ha szajon at lelegeznel.A kemenyek erdekesen hullamoznak, mintha folvennek a fust mozgasat, mintha a fust is azert kigyozna, mert igy probal utat torni maganak a hidegben, az allo hidegben.
Mozogni kell, allandoan mozogni, futni fol a dombon es suhanni le, nevetve beleborulni a hoba es hemperegni a puhasagban, hirtelen folugrani es ismetelni ujra es ujra.Amikor mar nem birunk orron at, kontrolaltan levegot venni, amikor mar fajdalom hasit a fogunkba, akkor hirtelen eszunkbe jut a kakao es mar semmilyen csabito lejto nem fog megallitani. Belepsz a hazba, es erzed a borodon a meleget, ugyanugy, ahogy korabban a hideget, egybol tudatara ebredsz mit is jelent a ropogos meleg, minden fal, miden butor kinalja magat, erints engem, meleg vagyok, joleso vagyok.Gyorsan , sietos mozdulattal kibujsz a hideg, nedves ruhakbol, ilyenkor szeretem a mamuszt es a nagyon vastag pongyolat, bebujni a fotelba, labunkat magunk ala huzni, amilyen kicsire csak lehet osszehuzni magunkat es hajolni a forro kakao fole.Abrandozni a legkozelebbirol, amikor kezded es csinalod az egeszet elolrol.
Vagy abrandozni egy kis hazrol, egy nagy fenyoerdo kozepen, kandallo pattog, es szinte hangot ad a csond,Ulni a kandallo elott a Kedvessel, hattal egymasnak,varni a kedves hangot, ami megtori a csendet, simogatos lesz, ahogy mesel.Hallgatod es eltorpulsz, gyerek vagy ujra a mese reven, a hangja reven, megha felnott mese is ez.
Kiszaradt a torkom , azt hiszem keszitek egy kakaot most, jobbhijjan:)

4 comments:

  1. AZ az igazság, hogy jó volt olvasni a soraid...innen bentről :) De én mégis inkább arra a bizonyos, meg nem nevezett melegebbe vágyom! Pedig szép emlékek fűznek a télhez, mégis valahogy engem jobban magával ránt a meleg, főképp a sivatag. Talán túl sivár - másoknak az -, de nekem épp úgy szép tud lenni ezernyi csodájával, mint másnak a havas táj :)

    ReplyDelete
  2. Eleg sokat olvastam Toled a blogodban ahhoz KisVirag, hogy le merjem irni, nem hiszem, hogy Te barmit is sivarnak latnal az eletben.Te az vagy, aki nem csak nez, de lat, moge lat:)

    Egy ember eleteben kb.egyszer lep akkorat, mint en, vagy soha, ahol letelepszik.(oka van, de az egy masik blog lenne, ide nem illene ehhez a limonades szosszeneteimhez:)Volt sok olyan ev, amikor a tel 8 honapra teheto, nem volt tavasz es kimaradt az osz is.Eldonthettem, hogy nyugosen elem az eletem, vagy boldogan.Mindkettohoz energia kell, a nyugosseg nekem sokkal tobb erobe kerul, igy megszerettem a hideget, ezt a vad hideget.Amikor 3 perc utan fagyasi serules keletkezhet a boron, amikor figyelmeztetnek, hogy ha lehet ki se lepj ma a hazbol.Szerencsere olyan tulajdonsaggal szulettem, hogy azonnal a jot keresem, es a hidegben is megtalaltam.Bar amikor neha szeptemberben es meg majusban is havazik, akkor mar az en turelmemmel is jatszik:)

    ReplyDelete
  3. Nekünk is volt domboldalunk, itt a ház mellett. A környéken élő összes kisgyerek ide jött le hozzánk szánkózni a szüleivel. Sokszor este kilenckor, tízkor is még hallani lehetett a boldog gyerekkacagást. :D
    A dombot azóta lebontották, alatta bunker féleség volt, ami életveszélyessé vált. De az emlékek megmaradtak a piros orcájú gyerekekről, átfagyott kezekről, és vizes ruhákról, a fáradtság miatt egyre nehezebbé váló szánkókról, arról, amikor gyerekként sokkal jobban vártuk a telet, örömmel néztünk elébe, amikor még nem tekintettük nyűgnek, csak csodának. :)

    ReplyDelete
  4. Amelie akkor egeszen pontosan tudod mirol irtam:)

    ReplyDelete