Saturday, January 16, 2010

A repülés öröme.



......"Veled nagyon el lehet szallni..
-Az almodozas mellett nagyon is foldon jaro vagyok
Igen, ezt elhiszem, kell is az eros ellenpont az elszallasaidhoz..."


Hideg az uveg , ahogy erosen nyomom a homlokom, szinte faj mar.Nezem a meretukhoz kepest furgen mozgo gepeket.Almodtam errol a vilagrol, elerhetetlennek tunt sokaig.Olyannyira tavolinak, mintha egy masik bolygo eletebe kaptam volna neha neha bekukkantast , azokban a rovid 50 percekben, amit a film adott.Hiszen a ruhajuk is mas volt, a viselkedesuk, a szokasaik, homlok egyenest eltero a megszokottol, attol a sokszor unalmas megszokottol, amiben en eltem.

..."kihivast akartal..tessek!"

Nagyon sokszor erzem szerencsesnek magam, kegyes volt hozzam az elet..vagy en magamhoz?a kihivasaimat nem hagytam magukra, nem maradtak almok, mentem utanuk, de megis sokat koszonok a Gondviselesnek is, jo hozzam.

A repulok es a vilaga nem maradt kihivas, es nem maradt alom.Nem alakult feladatta sem, minden egyes repules ma is olyan elmenyt valt ki es eppen olyan tiszteletet, mint a legelso.
Azt olvastam minden akkor ad a legnagyobb oromet, ha akkor eljuk meg, amikor megszuletnek bennunk.Nem igaz.Az elmeleted sem, hogy nincs ket egyforma limonade.Nincs valoban, de a sorrend okozhat meglepetest, mert lehet a 10-ik sokkal finomabb, mint a masodik.

Ugy lettem otthonos a repulok, repuloterek, terminalok, transitok , legifolyosok vilagaban, hogy soha nem valt unalmassa, megszokotta.Ma is erzem ugyanugy, mint az elsonel, a felszallast, ahogy presel a szekbe a legnyomas kulonbseg, aztan elerjuk a magassagot, ocean folott altalaban 30 ezer lab, indulunk bele a csillagos ejszakaba, hogy orak mulva szembe talaljuk magunkat a hajnalpirral, ami mar Europat jelzi, szinte vokony vonalkent latom.Magunk mogott hagyva a sotetseget, elokerul a Nap is, sokadik, nem tudom hanyadik repulesem alkalmaval sikerult elcsipnem, ahogy megcsilantja fenyeit egy masik gepen, megmosolyogtat, mintha eletre keltene a fenyevel.Aztan szep lassan elokerulnek az Alpok havas csucsai, de ekkor mar reg folyamatosan csokken a magassag.Mar csak 45 perc, es ezek az utolso percek felgyorsulnak, bedobban a szivem latvan a Dunat, a Budai hegyeknel meg elszaladok fogat mosni(egyik szokasom, nem tudom rossz e).Mindenki azt gondolna minel magasabban vagyunk, annal nagyobb veszely, pedig nem.Igazan foldkozelben vagyunk a legnagyobb veszelyben, le es folszallaskor, amig az ugyes pilota, erosen vivodik a gravitacioval, majd legyozi es szepen leteszi a gepet, a taps elmaradhatatlan.Halljuk a hangot, megerkeztunk, Budapesten kellemes 20 fok van.Hiretelen sietos lesz, az utasok egyszerre szeretnenek kiszallni, nezem Oket.Nezem ahogy szaladnak a reg latotthoz, ki orommel, ki szomoruan.Repuloteren majdnem mindenkit var valaki, szeretem nezni, ahogy egymasra talalnak.Kis jatek is van benne, elotte megprobalom kitalalni ki melyik utasra varhat.Engem sokszor nem vartak, mert direkt igy akartam, igy szerveztem meg magamnak.Mig masokat szivesen nezek, a magam megerkezeset nem tudom kezelni jol, elkoszonni meg vegkepp nem megy.Pedig altalaban szeretem a befejezett dolgokat, ezert hasznalok pontot is sok helyen.Szerettem azt, amikor felhivtam az anyut es azt mondtam: Szia anyu! Szia Agikam, olyan kozelinek tunik a hangod..akkor foznel egy jo toltott karalabet?-kihallja a huncut msolyt a hangombol es adnom kell egy kis idot, amig raeszmel, hogy holnap egyutt ebedelunk:)

Most megis uj kihivast keresek, olyat, ami repules kozben erzett turbulenciat valt ki, kulonben nem er semmit..tudod, mint a szerelem, csak ha faj, akkor er valamit.
Ha megtalalom, meselek...

No comments:

Post a Comment