Wednesday, January 6, 2010

birtoklási vágy/2




Kisviragnak :)



"Valóban a birtoklás szinonimája a használat lenne? Én úgy vélem, attól függ, miről beszélünk. Egy pulóver lehet a miénk, és használhatjuk. Ha egy emberre azt mondjuk, Ő a miénk, az valóban egy fajta birtoklás, mert lehet a részünk, de csupán a miénk nem, hiszen nem én mondom meg, mit csináljon, mikor legyen jó és rossz. Nem veszem le a polcról, mert most épp kell, s nem teszem vissza, ha meguntam. Az embert, társat sosem használhatjuk, ebből kifolyólag sosem birtokolhatjuk"

A birtoklas szinonimai a kovetkezok;tulajdonos, tulaj, gazda..nagyjabol tisztaban voltam veluk, de utana neztem, most kivetelesen.Azt hiszem sokunkban csak negativumkent el ez a fogalom, es itt most csak szemelyhez kotom, semmi targy vagy egyeb penzre valthato ertekre nem gondolok.
Bennem a hasonlo elojelu rossz erzest megis a hasznalat szo valtja ki(ami nem a szinonimaja), amikor szemelyhez kotik.Ismertem valakit, aki gyakran emlitette es mintha meg buszke is lettt volna erre a felfedezesere.Talan ezert is szuletett az elso bejegyzes, hogy kiirjam magambol, a rossz erzest, amit kivaltott.Nem allitom, hogy nincs ilyen ember, aki csak hasznalja a masikat, mert van, azt hiszem velem is megesett mar, sokszor is.Nem tulzok ha azt allitom, az ilyen ember annyira birtokba veszi a masikat, hogy jogot erez a hasznalatara.Itt nem feltetlenul csak no-ferfi kapcsolatra gondolok.Olyan csalodokban is elofordul pl, ahol tobb gyerek van.
Megis magam reszerol a birtoklasrol irnek, a jo reszerol.Ha azt mondja az egye'n, hogy a fiam, a felesegem, a ferjem, akarhogy nezzuk, nyelvtanilag birtokos jelzo, es a valosagba atultetve is, mert nem a mase, az en fiam, vagy az en gyerekem.De nincs ebben semmi rossz, sot, ha halljuk a hangszint itt ott meg buszkeseg is kicseng.Ha magam kenye kedve szerint mozgatnam, akkor nem csak csunyan hasznalnam, de nem birtokolnam, hanem kisajatitanam, na az a kevesbe vonzo resze.
Amikor bemegyek a konyhaba es tobb fogasos menut keszitek, birtokolom a konyhat, sot ki is sajatitom, de a vegeredmeny csupa jo lesz.

Amikor szeretkezunk, birtokba vesszuk a masik testet , jot teszunk vele, szeretjuk, a szoban is benne van.
Engem csoppet sem bant, ha azt mondjak "Az en parom", sokkal inkabb az, ha sehogyan nem jelolne meg.Csak a kepzeletre lenne bizva, ami ugye szabad, es meg ha jo is, hogy szabadon csaponghatunk, de eleg sokszor nem pontos. A jofele birtoklasnak az en kepzeletemben van le nem irt szabalya, mert ha az en gyerekem, akkor kolcsonhataskent igazodunk ehhez a szabalyhoz, mindent nem lehet rendeletekbe onteni. Nagyon sok olyan van az eletben, amit nem feltetlenul elvarasbol vagy egyeb rank eroltetett szabalyok miatt teszunk, hanem mert emberek vagyunk, belulrol kell fakadjon, magunktol.
Egy kapcsolatban, vagy legyen parban, azt hiszem eppen az a szep, es azert kapja a nevet, mert eppen attol lettek Ok egy, mert edes teherkent viselik, azt ami masban a rossz izut valtja ki. Amikor valaki ezt nem vallalja fol, vagy mar nem vallalja, hogy O az en parom, mi egy par vagyunk, ott soha nem is beszelhettunk rola, vagy idokozben megvaltozott.
Talan zarhatom azzal a gondolattal, hogy szemelyhez, esemenyhez kotoen mindig mindenkinel mast jelent, ezert szeretek en birtokolni:)

foto:kedvenc fotom B.-vel, a kepen, ebben a korban(2 honapos)birtoklom, csak az enyem, es nem banta:)

7 comments:

  1. Kedves Ágnes!
    Nagyon, nagyon köszönöm, hogy írtál! És valóban igazad van! Nem is annyira ledegradálva gondoltam azt, hogy „enyém”, „tied”. Kedvesem, édesem, szerelmem, kicsim, ezek mind olyan szavak, melyek azt fejezik ki, hogy annak a valakinek kedves vagy, oda tartozol.
    Feldmár írt nagyon jól arról, hogy egy kapcsolat esetében bizony nem működik a tulajdon, mint olyan. Persze mondhatom, Ő az enyém, de valójában „csak” hozzám tartozik, megértjük egymást, szeretjük egymást, ám nem birtokolhatjuk olyan téren, hogy csak az enyém, s nem lehet senki másé. Egy kapcsolatban megszűnik az Én és Te. Ott Mi vagyunk, együtt, egyben, közösen.
    Én úgy értettem, hogy birtokolva nem szerethetünk senkit sem igazán, mivel nem a tulajdonunk. De szerethetjük, mert egyek vagyunk, mert közösen élünk nem csak testben, de lélekben is. Viszont az Élet kiszámíthatatlan, s épp ebből kifolyólag, nem láncolhatom magamhoz a másikat, még akkor sem, ha nagyon fáj, hogy már megtört a Mi szövetsége, és úgy érzem, hogy Ő az enyém. Mert senki sem lehet senkié, ez az igazság.
    A gyermeked a „Tiéd”, de valójában belőled van, belőled született és ha majd el akar menni, mert máshol várják, nem mondhatod neki, „Te itt maradsz, mert az enyém vagy!”. Érted, mire gondolok? Egy gyermek más és erősebb kötelék, hiszen közös a vér, a szív, a lélek. Egy kapcsolatban a gondolatok, az idők, a tettek.
    Én nagyon nem szeretem a birtok szót emberek esetében. Nehéz ezt úgy kezelni, hogy ne sértsünk senkit, s hogy ne azt érezze, felülbíráljuk benső gondolatait. Viszont becsülöm az olyan embereket, akik úgy tudnak birtokolni másokat, hogy nem használják, s egyben képesek lemondani róla, még akkor is, ha úgy vélik, az az övék!
    Egy kapcsolatban pont akkor vagyunk egyek, amikor arról és úgy szól, mint a profilodban olvasható Hemingway idézetben!
    A fotó pedig nagyon édes! Szépek vagytok! :)Köszönöm, hogy írtál és a felajánlott segítséget is! Egyelőre azonban még várat Afrika magára! Még van az Életben más dolog, amin át kell verekedni magam! :)

    ReplyDelete
  2. Kedves Agnes! Véletlenül akadtam ide. Valójában Kisvirág olvasója vagyok,és végigfutva a listákat, akadt fent a szemem. Érdekes, hogy nála is,nálad is,és máshol is olvastam a tulajdonról,mint emberhez köthető fogalomról. Jó magam már sok mindent megéltem. Lassan közelítve a hatvanhoz másképp látok mindent. Talán vallásosságom nem engedni,hogy az embert tulajdonnak tekintsem,persze függ attól is,honann nézzük! Jók ezek a kis írások,mert mély dolgokról szólnak. Legfőképp az tetszik,hogy megértitek egymást,s nem az az elsődleges,hogy a hibát, a vádat keresitek a másik írásában! Most már ide is benézek!
    Üdv: G.

    ReplyDelete
  3. Kedves Kis Virag:)

    Eloszor is megjegyzem, folcsillant a szemem Feldmar neven, mert en is olvasgatom, ha tehetem:)
    Igy olvasva Teged lett teljes ez a beiras, kiegeszitetted, azt amit en kihagytam.Vasarnap lattam egy beteges anya-lanya kapcsolatot, amikor keptelen volt elengedni a maga eletet elni a lanyat, es inkabb le is kapcsoltama vegenel, annyira visszataszito volt az eszkoze.
    Egy gyereket meg kell tanitani repulni, es amikor probalgatja szarnyait, es vegul sikerul, tilos levagni, csak azt igazolja jo munkat vegeztunk.Koszonom a kimerito valaszodat, imadok kiveseni egy temat:)


    Kedves G!

    Igazan megtisztelo, ahogy es amilyen szavakkal illetted a blogom.Annak kulon orulok, hogy ezentul olvasni fogsz engem is.
    Velemenyt, szempontokat cserelni, utkoztetni jo dolog, semmi helye ott a vitanak, lehet azt bekesen is.
    Udvozollek!

    ReplyDelete
  4. Én egy kicsit más megközelítésből írom le a gondolataimat és lehet, hogy egy kicsit el is kalandozok:D

    ReplyDelete
  5. Az ember könnyen abba a hibába eshet, hogy az önző emberi mivoltából fakadóan megpróbálja kisajátítani magának, a vele együtt élő másik embert.
    Mint ha csak egy játékszer lenne, amivel kénye-kedve szerint játszadozhat és birtokba vehet.
    Könnyen kialakulhat egy alá-fölé rendelt viszony. Jogot formál arra, hogy saját törvényeket, szabályokat hozzon létre. Ezáltal pedig minden az értelmét veszti, amely egy kapcsolat kialakulásához elengedhetetlen. A párkapcsolat v. a házasság nem a rabszolgaság színhelye, ahol az egymás felett való uralkodás és az egymás birtokba vétele történik. Nem egymás rabszolgái, hanem segítőtársai az életben. Szabadsággal rendelkező, de egymásért felelősséget vállaló teremtmények, akik félreteszik a saját önös érdekeiket, és előtérbe helyezik a kölcsönös bizalmon, tiszteleten és megbecsülésen alapuló egységet. Egy olyan egységről van itt szó, ahol egyik sem különb a másiknál. Közös célokat fogalmaznak meg, közös értékek mentén építik fel a saját, de közös életüket, és mindent az egység határoz meg.
    Biblikus megvilágításban az ember önálló, független teremtmény, aki arra kapott felhatalmazást, hogy uralkodjék a természeten. Szaporodjon és népesítse be az egész teremtett világot. Ehhez segítőtársat kapott, hogy az egész élete ne a magányból álljon, mert nem jó egyedül az embernek. Szabadságot kapott, amit nem szabad összekeverni azzal a szabadossággal, ami napjainkra jellemző. Mert az ember ugyan független, de ez akkor érheti el az igazi értelmét, ha a teljes tisztelet övezi.
    Ha az ember képes parancsolni a bűnös gondolatoknak, ha a vágyait nem a saját önző érdekei határozzák meg, ha önálló, szabad teremtményként tud tekinteni a másik emberre, és ezáltal hagyja, hogy kibontakozzék. A mai ember legnagyobb problémája a önzés és a türelmetlenség. Mindent egyszerre akar megkapni, mindenhez egyből hozzá akar jutni. Nem képes körültekintően, türelmesen élvezni az életet, megtanulni és felismerni, hogy semmi sem céltalanul jött létre ebben a világban, hogy mindennek értelmet tulajdoníthatunk, hogy az egész életünk csak akkor érheti el a teljességét, ha képesek vagyunk az igazi szabadság eszménye által megosztani valakivel az életünket. Ha az a személy nem csak a saját magunk által elképzelt vágyainkban létezik, ha nem holmi akár mikor eldobható tárgyként kezeljük. Ha képessé válhatunk megbecsülni, tiszteletünkkel meg ajándékozni, megpróbálni a teljes figyelmünkkel megérteni és legfőbbképpen ugyan olyan emberként tekinteni.
    Félre kell tenni a saját élvezeteink hajszolását és elég időt kell szentelnünk a másik ember megismerésére. De ez egy újabb történet...

    ReplyDelete
  6. Kedves Dani!

    Szeretnem megkoszonni a kimerito hozzaszolasod, azt kulon, hogy egy meroben mas megkozelitessel jottel, de tobbszor is elolvasva, ugyanazt gondoljuk mindharman, csak mas szavakkal.Bar a Te gondolataid kozott halmozott a felteteles mod, azert hiszem azt, hogy ebben a nagyon folgyorsult vilagban is leteznek jo, teljes erteku kapcsolatok es nem csak parkapcsolatokra gondolok.Mar itt a blogban is megfigyelheto, igaz en eleg rovid ideje muvelem, de akikkel eddig erintkeztem es kozottuk vagy Te magad is, ugy veszem eszre figyelunk egymasra.
    Minden fogalomnak van jo es rossz ertelmezese, szerintem, en a birtoklas szonal csupan a jora gondoltam, de mar nem akarom ismetelni magam.
    Ez a forma itt jo, marmint a blog, csak ha egy egeszsegeset szeretnenk vitazni eleg szegenyes, kicsi a ter es nincs hangszin, de azert kelloen kifejeztuk magunkat ugy hiszem.

    Orommel olvastalak, es bizom benne nem utoljara.

    Szia:)

    ReplyDelete
  7. Szia
    Ezzel egyetértek, de mit is várunk el egy blogtól. Messze áll a valóságtól, de jó, hogy létezik, egy újabb lehetőség, hogy az ember kifejezhesse a gondolatait. Ez is valami, de egy nagyobb beszélgetéshez nem elegendő.
    Annak örüljön az ember, hogy értelmes dolgokról olvashat, és vannak olyan emberek, akik vevők rá.
    Írhatunk, olvashatunk, vitázhatunk, a gondolataink által beszélgethetünk is. Ennél többet nem várhat el az ember. Talán csak annyit,hogy minél több ember megforduljon egy ilyen oldalon.

    ReplyDelete