Neha ugy erzem magam , mint a Kate&Leopold filmben a pasi, aki belecsoppen egy masik korba, jar kel a sajat ruhazataval, a lovaval a loero helyett es a szokasaival.Minduntalan szamara meghokkento dolgokkal talalja magat szemben.
Ha nem haladunk/elunk egyutt a valtozasokkal, mi is igy erezzuk magunkat.Sot,napjainkban ha egyutt haladunk is de elmehet mellettunk, annyira gyors, annyira nem idotallo.
Tegnap talaltam egy ruhat, ami a huszas evek divatjat idezte elo bennem.Csipoig egyenes, onnan harom reszbol osszerakott, mar csak a masni hianyzik az elejerol meg az a jellegzetes akkori fejpant hozza.
Az egyik lany mondta a bankban talan masfel hete:majd figyeld meg agnes ugy mulik el a nyar az iden, hogy csak azt fogjuk mondani , hogy volt.Talan igaza lesz, a ket csodas nap utan ma ismet esore ebredtunk, ahogy elnezem egesz nap esni fog.Tegnap reggel 8 fok volt, tehat a ruha csak kardigannal veheto fel.
Direkt igy fotoztam, az oreg ora, a kancso, a foto, a paravan..mind mind mult idezo..reggelente ott jarok, aztan ahogy beulok a kocsiba , ugrottam eppen 100 evet,
Nehany foto a hetvegebol:
A kiralyi botanikus kertbe eppen eskuvore erkeztunk
