Amikor a libak atmennek elottem az uttesten, mindig mosolygassal tolt el.
Szep lassan billegve, nezelodve, mintha ovek lenne a vilag minden ideje, es persze az ovek is.Itt ott eszegetnek, egymast hivjak ha valami finomsagot talal valamelyikuk, neha meg ringatoznak a toban.
Vagy V alakban repulnek , kozbezarva a Holdat egy szeptemberi hajnalon.
Hazaterve aztan a mosoly legorbul, ahogy meglatom az egyik mokust viraghagymaval a mancsaban, szemtelenul felem kopdosi a nem kivant reszeket.Az is lehet a hoviraghagyma? na ez megmagyarazza miert nem volt eddig hoviragom:)
Atoltoztem es lementem kicsit jonni menni, tenni venni ebben a kisse borongos de nem hideg oktoberi delutanban.Azt vettem eszre, hogy dudolaszok, nem tudom mit, csak ugy sajat szerzemenyt:) kiszedtem az elszaradt viragokat, hoztam egy uj sargatokot ma is, mivel a mokusok azt is dezsmaljak.Piritok majd tokmagot, ha lesz mit kifaragni.Osszeszedtem az elszaradt oszirozsakat, aztan alltam a falevelesoben ..
Egyik nap elovettem a levelfujomat, mert azt is csak megvettuk de soha nem hasznalom.Mindig soporni szoktam, de ennek most vege.Rendeztem a nyar folyaman gyujtott kavicsokat, szinte minden alkalommal hoztam haza.Egesz szep kollekcio lett.
Nehany oktoberi kep a kertbol, az partrol, a varosbol...
