"Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha - az álom különös valóságában - csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat."
Márai Sándor
Atnyult a maba a tegnap, ejjel egykor kerultunk agyba, erintve igy a mai nap apropojat.
Neha ugy erzem emlekhegyeken maszok keresztul, eppen olyan faradt vagyok, mintha valodi hegyeket masznek meg, a kulonbseg az, hogy ebben rengeteg az erzelmi beklyo, hol ilyen hol olyan elojelu.
Szamomra fontos az, hogy bar tobbet eltem mar Kanadaban , mint a szulohazamban, megis kepes vagyok lepesrol lepesre megtenni ujbol azt az utat minden apro reszletevel egyutt.
Ma vilagosan rajzolodik ki elottem mekkora batorsag kellett ehhez, vakmeroseg, kivancsisag, vagyas az ismeretlenre.Talan meggondolatlansag is, es nem jozan esz..csak orultsegbol lehet ilyet megtenni.Csk azzal az igerettel, hogy majd biztos minden jo lesz, rendben lesz, sikerulni fog.Ha egy csalad szethullik, abbol egyetlen is sok..en ismertem jo nehanyat, akik eljottek ide, es az a biztos jo lesz, rendben lesz szlogen nem valtodott be..volt aki ongyilkos lett, volt kinek elzullott a gyermeke, sokan elvaltak, mentek a szelrozsa minden iranyaba.Sokan maradnak a periferian, felemeszti maga az elet.Vannak sikertortenetek is, hogy ne tunjek pesszimistanak.
Egy idegen vilagban valoban ervenyesulne a tobbsegben az ero, de ez belolunk valamiert hianyzik.Mi nem szeretunk osszefogni..belolem is hianyzik mar, de nalam csupan onvedelem.
A napokban neztem a Casablancat, ahol a vegen elrepulnek , az egy kis gep, Lisszabonig viszi oket..meg igy filmen keresztul is borzaszto izgalmas, meresz, sovargos.Atrepulni az oceant azt hiszem mindig az marad. B. szerint ezen a napon nincs mit unnepelni, szerinte senkinek nem lenne szabad elhagyni a hazajat.Hasonlit ram nem kicsit..en is ilyen kimeletlenul kimondos vagyok, azt is, amit nem kellemes hallani., meg nekem sem, a kimondonak.
Nem is tudom ,toprengek itt az esteben, nap kozben voltak fejben fogalmazott nehany jol kapcsolodo soraim, most estere elveszitettem mar...azt hiszem nem azt unnepelem, amit tettunk, magunkat, azt az utat amit kepesek voltunk vegigjarni..a rosszakat, a jokat kezelni tudast, kozben ember maradni..igen ezt szabad unnepelni:) joejt nekunk:)
