Sunday, August 20, 2017

augusztusra/2...


Meg egy honapig csillagaszati nyar van, megis belembujt az elmulas szep  szomorusaga.Az utolso nyari hosszu hetvege elott vagyunk, ma ujabb elszaradt viragu cserepet dobtam ki.Nekik ennyi volt a nyar.

Ma vettem eszre,hogy viragzik a menta, megprobalom a magot megszedni.Nagymamam remego keze jutott eszembe, ahogy csomagolgatta  a magokat, iras nelkul, ranezesre tudta melyik  mi.Neki mindig kikelt , ujabb termest adott.


Ami jo es amikor jo valami, az gyorsan elmulik, gondolom el.Nem csinaltam egetvero dolgokat, eleg sokszor csak terveim voltak, almaim, aztan a mindennapok kiteroi magukkal sodortak, csak azt vettem eszre mar az iden elmarad.
Kezzelfoghato tervem meg  legalabb egyszer ulni a parton, leteritve kockas pleddel, szurcsolni a cappuccinot es nem gondolni semmire csak a pillanatra, ami van.Nezni a Napot ahogy elobujik, a viz folott kozel vonulo madarsereget, hallgatni a siralyokat.Beszivni minden hangot, illatot, a latvanyt, eltenni, mint egy kagyloban, hogy barmikor a fulemhez tartva halljam  a nyar lagy sajatos zajat.

Minden nyar kulonbozo es megis ugyanaz, abban ugyanaz, hogy kulonbozik.Nem hittem volna el, ha valaki 5 eve azt mondja, hogy itt, ebben a sarokban fogok irni az elmulo augusztusrol, de megis valosag, szinte foghato...


* foto: tavalyi augusztusi en krealmanyom