Mindig az augusztus hozza el a sohajtasnyi konnyunek tuno viragokat.A szár a levelekkel kino mar julius elejen, de igazan feher erdobe csak ilyenkor borul.
Jovok megyek a varosban, azon kivul, a legvaratlanabb helyet teszik szeppe.Nehol olyan tomegben, hogy a legzesem is elall a latvanytol.Aztan eltervezem, hogy majd visszamegyek lefotozni, mert eppen akkor sietni kell, de a jo helyekre soha nem jutok vissza.Raadasul azok mind megkozelithetetlenek, csak ingerelnek a tavolbol a latvannyal.Tejszinu viragnak is nevezem, ami persze senkit nem erdekel rajtam kivul.Nem erdekes, nem veszit az ertekebol a szeretetem.
Van aki azt mondja nincsenek veletlenek, minden okkal tortenik..talan igaza van.Ma reggel az uvegszelencem mellett megemeltem az angyallanyt es ott allt becsuszva az elveszettnek hitt karkotom.Nagyon megorultem, mert sehogy nem tudtam emlekezetben megtalalni, hol hagyhattam el.Vegig ott volt a falnal, az angyal vigyazott ra.Az uj karkotok vetele vitt el az elet fajaig, az uzletig ahol aruljak.Ha nem tunik el a karkoto talan soha nem latom meg, soha nem megyek be a boltba.Most, hogy megvan a kep, elobujt a karkotom, nincs ertelme tovabb bujkalni.Igy vontam le a kovetkeztetest az egeszbol.
Mulik a nyar, nehol lassan, tartalmasan, mig mashol gyorsan szokik el mellettunk, ha nem figyelunk. Idonkent erzem a Chertsey ejszaka huvoset, az orokke nedves fu szagat, a csond hangjait.Mindig visszavagyom, mert a termeszet az amire szamithat az ember..tudja, hogy nyar vegen legszebb szinbe oltoznek a novenyek, mielott levetkoznenek.Tudja az ember azt is, hogy a vetkozes utan puha hotakaro jon, es hideg.
Jo az, amikor biztosan lehet szamitani dolgokra, peldaul: az evszakokra.
