Rajottem a nosztalgia pozitiv toltesu erzelem, amit mi szandekosan veszunk elo, szeretunk visszamenni oda es akkor es ahanyszor csak akarjuk.
Hiaba valtottam, az emlek megvan, mentem tovabb es bar maradt velem, de megsem lett nehezebb a teher, amit viszek.Hiszen azt hinne az ember, ha valami veget er, uj kezdodik, akkor csak azzal az ujjal lepkedunk tovabb es frissebb konnyebb lesz a jarasunk ezaltal, de nem , nem igy van.Ha a nosztalgiara gondolok, akkor nem banom.Ha rossz emlekek tornek ram, mar azokat sem banom, probalok tanulni beloluk, a jovore nezve atcsoportosithatok egeszen jo jeluekre. Es hat lassuk be, a jok nem tunnenek ki, ha nem lenne a rossz.
Egeszen veletlenul talaltam a konyvre.A pioneer woman konyvere, az o elete tortenetere.
Tusarkuban a prerin...mintha rolam is szolna kicsit.Ez egy csajos, kis limonade konyv, nyari forrosagban ennel nem is szabad nehezebbet olvasni, igazan uditoen hatott.
Vannak tole edenyeim, disztargyak nehany.A konyvben az elso babaja szuletik meg, azota negyen vannak..o tanitja oket otthon, kozben bloggol, ir, fozomusort vezet..nagyon elfoglalt holgy..igazi verbeli varosikent el a farmon, es valoban tusarkuban, sminkben eli meg napjait a farmon is.Osszeillik a ruhaval a konyv, eddig az egyik legjobb paros.
Volt egy nagyon szep csipke haloingem, pongyolaval..ultem az agy szelen , es kozben mar vettunk valami foldet valahol..az anyosom jegyezte meg..a csipke haloingben lat engem a nagy foldemen setalni a magassarku papucsomban es nevetett hozza...aztan tenyleg ugy lett..valtozott a foldrajzi helyzetem, az ingatlanok, de a csipke a magassarku ma is megvan, maga a stilus:)mert az embert el lehet helyezni barhova, barmerre, de ami benne van, amivel szuletett, az nem veheto ki belole soha:)
