A sokadik farmerszoknyam ez a tavaly nyari.A ferjem borzasztoan utalta, minden alkalommal megjegyezte..sot egyszer megajanlotta, hogy elvisz szoknyat venni csak ne vegyem mar fel...mintha nem lenne szoknyam:D de ettol fuggetlenul az ajanlat jopofa volt.Nem tehetek rola, szeretem.Vasarolni, ugyeket intezni kenyelmes.Ha szep felsovel, szandallal, taskaval feloltoztetem, igazan eros a kontraszt, kihangsulyozodik a kopottsaga es annyira jo, hogy az mar szep is:) A ket habselyem bluz, az egyik orosz nyaku, amit mar csak a nyakaert is kedvelek, a pottyos olyan 60-as evek divatjat idezo nyaku, a taskaval, a taska szinu szandallal, egy ket ekszerrel nagyon jo .Itthon amennyire nem aratott sikert, mashol tobben megjegyeztek mennyire jol osszeraktam.Ez mar igy szokott lenni.
A konyvet csupan a boritoja miatt vettem meg..es milyen jol tettem...csupa humor, kedvesseg, kaland..csupa nekem valo.Reg nevettem ennyit olvasas kozben.A fohos, fiatal lany, elindul Kaliforniaba, egy ismeretlen helyen bedoglik a kocsija..jo sokat kell gyalogolni a legkozelebbi telepulesig, ahol szerelot talal, majd munkat vallal, hogy ki is tudja fizetni:) es a kocsik mintha tudnak hol kell bedogleni, mert a szerelem is ott talal ra, a kijelolt celt kozelebb hozza, itt marad.
A nyar, a kalandos ut a nehezsegeivel, a ferjem aggalyai hoztak ossze a konyvet a szoknyaval.Es olyan maradando mindketto, a szoknya es a tortenet is.A borito szinte vibral a vidamsagtol, mint ahogy en is szoktam jo sokszor vagyis tobbnyire.:)
