Altalaban az egyszinu ruhakat kedvelem, megis amikor ezt a ruhat meglattam megtorpantam, megigezett...csak neztem es hrtelen furulya szot hallottam, hozza gyorsan burjanzo, kunkorodo viragokat, agakat lattam..tulipant..csupa nepmuveszeti motivumokat.A ruha osszes viragat tulipannak lattam...nagyon mosolyogtam a kepzeloeromtol, a felfedezesemtol es tudtam ha soha nem lesz rajtam is megveszem.Mondjuk mintha egy szep himzett terito volna, majd kiakasztom es nezegetem...ha meg megis felveszem , en leszek a ketlabon jaro nepmuveszet.
Ajanlottak egy konyvet:A lelek botanikaja..neha a cim sokat iger, tobbet, mint ami valojaban es megis.Kellett ez a konyv.Erdekes, magaval ragado, nehol egeszen meglepo fordulataval de mindenkeppen szorakoztato...es nem kicsit oktato jelleguEleg sokat tanultam belole, viragokrol, fakrol , novenyekrol..eredetukrol, honositasukrol.Tobbek kozott azt is, hogy minden ember szenvedesre van itelve..ebbol torunk ki olykor a boldogsagot keresven, de csak pillnatokat ad.Maga az elet a szenvedesrol szol, nem a boldogsagrol.
Eszembe juttatta egy pszichologus no magyarazatat is az elvandorlasrol: hasonlitsuk egy fa atultetesehez, minel fiatalabb a kisfa, annal nagyobb valoszinuseggel fog gyokeret ereszteni mashol, erosen megkapaszkodni...miyen igaz.
