Monday, November 18, 2013

Te meg Én tegnap...


En- ahogy jottem haza arra gondoltam keszitek egy kokuszos kockat, valahogy nagyon megkivantam.
Te-ugyan Dragam, pihenj le, ne csinalj semmit ma mar.
En- korulnezek a konyhaban...vegulis a legfontosabb nincs itthon.
Te- pihenj, nezzunk egy filmet, keressek valamit?
En- egy kicsit olvasgatok, majd kigondolom.
5 perccel  kesobb
Te-mi az , ami hianyzik hozza?
En-nevetve, hat a kokuszreszelek:)
Te-elszaladok hozok
En -nevetgelve megyek a konyhaba sutni

A tortenet masik resze.Bizonyara minden csaladban vannak szajrol szajra keringo legendak, megtortent , kiemelt esetek, melyek nyilvan kisebb hozzaadas elvetellel mar alig hasonlitanak az eredetire.
Amikor kicsi voltam , Anyu sokszor meselte, (nem nekem) a havas haztetot, mint sutemenyt.Egy nagynenem igy emlegette a kokuszos kockat, es az Anyut valamiert bosszantotta a havas hazteto.En csak felig figyeltem, jatszottam elmelyulten, ugy, mint  amikor a felnottek azt kepzelik ha a gyerek nem figyel, akkor nem is hall.Elo tanu vagyok, hogy ez nem igaz, mi mindent hallunk, csak nem szolunk, mert gyereknek nem illik kulonben sem a felnottek dolgaba.Felig figyelve en valodi havas haztetot kepzeltem, csak nem tudtam hogy lesz az majd eheto.
Tegnap hazafele ezen nevettem, az eheto havashaztetomon, es kitalaltam, hogy majd en is affektalok, es nem kokuszos kockam lesz, hanem haztetom, ami vegul megis elmaradt.Rossz vagyok legenda orzesben azt hiszem:) de a kocka elfogyott, egy nagyon finom mezes alapu receptet talaltam a neten.



* a nenikem havas haztetoje nem kocka, haromszog alaku:)