...ejjel egykor, ha ebresztenek es megkerdezik hany ora van Budapesten, nem gondolkodom, tudom, almomban is tudom.Ejfel utan kattan valami, lapozodik, meg a tudalattimban is, amiben melyen alszom, es csodas almom lesz/lett.
November elseje van, a kettos elet velejaroja a kettos emlekezes, soha nem egymas ellen, csak szepen egymas mellett, jol megfernek, jo gazdajuk vagyok.
Csodalatosan szep almom volt, a szulovarosom temetojeben setaltam, meglatogattam nagyszuleim, szuleim sirjat, es egy altalanos iskolas osztalytarsamet, aki 1999-ben mar nem volt kozottunk.Dobbenetes volt a folfedezes akkor, Apu viragokat locsolt a siron, en csak olvasgattam a sirkoveket, amikor megtalaltam a Csabaet, talan azert, hogy most almomban latogathassam, ha valosagban nem is.Este gyertyakkal jottem haza, gyujtottam mindenkiert.
Hajnalban ebredtem, hogy azonnal leirhassam, hogy orom vegyult a szomoruan szep napomba, azzal, hogy almomban ott jarhattam.Aztan a hiany , az en hianyom generalta nelkulozes masokat is ebresztett, kisse feszultek vagyunk mind, mig iras helyett azt mondtam:ezt a fel orat most kitorlom, azt, hogy megtortent , meg nem tortentte teszem, helyette visszafekszem inkabb ugy, mintha el sem hagytam volna az agyat.
Fejben motyogtam az igazsagnak nincs verzioja szoveget, hiszen csak egyfele van, mig valojaban a mindenki sajat igazaval is elohozakodtam a feszult hajnal okan.Ott, abban a hajnalban sok verziojat lattam magam elott, bar a metszesponjuk egy.
Nem mindig szeretek emlekezni, mert pont az az emlekezes kot ossze szeretteinkkel, amelyik elvalaszt...elvarratlan sebeket szakit fol, hiany marta sebeket.
Szomoruan szep szokas ez az unnep.
* foton en vagyok az otthoni templomukban elsoaldozo, idevarazsolva egy itteni ablakba..kettos eletem
