...a tavasz viragkontosevel mosolyog rank.Hovirag, ibolya, narcisz, tulipan, husveti liliom. Milyen szivesen elfogadnek egy ilyen kontost en is, almodtam ebren magamnak.Milyen szep lenne, ha tovabb kepzelnem, meg illata is lenne..
Tegnap nagyon erdekes masfel oram volt hazafele eszakrol.A ket mosolygo bacsi hazikojat nezve , megallapitottam milyen jo annak, akinek a nagy vilagon belul van egy ilyen kis onallo vilaga, orok, idotallo, nem elvagyo, biztos boldogsagot talalo, ado.
Toluk 10 percre alltunk meg kavezni, ahol gyerekek szines kretaval rajzoltak a betonra, amirol nekem az ugroiskola jutott eszembe, mennyire szerettem, milyen reg nem lattam sehol.Pedig eletre felkeszito volt, a kozeli es tavoli nehezsegfokaval, lekuzdesevel, megoldasaval.
Jo feloraval kesobb egy kisebb csoport , nagy plakatokkal , a palesztinok jogaiert emelt szot, de igazan senki nem figyelt oda.
Ujabb negyedora multan a templomokbol szentelt kosarakkal aradtak ki az emberek, veget ert a mise.
A vilagot lattam maketton, es azon belul a sokfele embert a sokfele bajaval, oromevel.Mindnek a sajatja volt a fontos..
Neha nehez igy, ilyen megosztott vilagba beleilleszteni a sajatod, megtalalni a kepesseget arra, hogy bar lathasd az ovet, de jol atfoghasd a sajatod..neha nenez, de nem kivitelezhetetlen..
